A FÖLVETÉS:

… oké, ezzel egyetértek, mi a baj?

A VÉLEMÉNYEM:

Nem világos, hogy a hozzászóló, kérdésében, nem pontosítja: mi az az ez, amire a kérdése vonatkozik. Vagyis, szerinte, igen: 1. a magyar-ukrán alapszerződés érvénytelen (a karpataljai magyarok jogainak eltiprása miatt); 2. maga az ukrán állam és annak 2014. február 22. óta országló rezsimje az érvénytelen. Úgy, ahogy van, illegitim.

  1. Ukrajna – nemzetiségeinek gonosz, gyilkos mostohaanyja

Ukrajna szereti önmagát nyenykanak (“dadus”, [szerető] anya”) becézni. Nos, 1991 – de különösen 2014. február 22. óta Ukrajna minden politikai, erkölcsi jogát elvesztette az 1922 óta neki ajándékozott területek fölötti joghatosag gyakorlására.

Ukrajna, az 1922-ben létrejött Ukrán SZSZK, lényegében a történelem első UKRÁN államalakulata. Ukrajna, akkori képviseleti szerve, a Központi Rada, noha 1917 decemberében deklarálta Ukrajna függetlenségét, közbeszólt a mai területén 1918 és 1922 között dúló polgárháború. Ennek során a mai Ukrajna 13 alkalommal cserélt gazdát. Ezért az ilyen-olyan allamalakulatok tiszavirág életűeknek bizonyultak. (Így a Petljura-féle “Ukrán Népköztársaság” is. Amelyik ezért nem is vehetett részt a Magyarország sorsáról döntő 1919-es párizsi békekonferencián.

Erre azért emlékeztetek, mert pár éve, amikor a Magyarok Világszövetségének aktivistái Kárpátalján is aláírásokat gyűjtöttek az MVSZ-nek a trianoni békediktátum felülvizsgálatát követelő petíciójahoz, az ukrán hatóságok magyar szeparatizmus címén eljárást indítottak az akcióban részt vevők ellen. Mint ismeretes, Trianonban Kárpátalját Csehszlovákiának ítélték, amely 1945-ben engedte azt át a Szovjetuniónak.

A szovjet korszakban az USZSZK területe a háromszorosára nőtt. Pár éve azonban Ukrajna – a dekommunizáció jegyében – elvetette a teljes “szovjet és kommunista örökséget”. Nosza, hát, fogjuk őket szavakon! Jelenti-e ez az 1922-től Ukrajnához csatolt területekről való lemondást, az össz-szövetségi költségvetésből fedezett beruházások költségeinek megtérítését is, amelyek révén elmaradott agrárországbol Ukrajna a Szovjetunió egyik legfejlettebb tagköztársasága lett. Hozzátéve, hogy a háborúban lerombolt, kifosztott országot is helyre kellett állítani.

(A zölddel és lilaval jelzett területek Ukrajna szerzeményei a szovjet korszakban.)

Ukrajna mostani területét hét menetben fércelték össze. A legkulonbozobb történelmi, kulturális hagyományokkal rendelkező népességek lakta területekből. A “független és szuverén Ukrajna” (nezalizsna ta szamosztyijna Ukrajina), az ott élő, nem ukrán népesség számára 1991 után gonosz mostohának, 2014. február 22. óta pedig kiváltképpen ama boszorkánynak bizonyult, aki a házába csalt Jancsinak és Juliskanak a kemencébe vetését és megsütését tervezgette.

(Az ukránok egyébként is imádnak embereket égetni. Kezdték 1943-ban, a belorussziai Hatinnyal [ami nem tévesztendő össze Katynnal]. Folytatták 2014. május 2-án, az ogyesszai szakszervezeti székházban.

(Az “ogyesszai Hatiny” képei. 2014. május 2-án, a szakszervezetek Ogyessza területi tanácsának székháza előtt békésen demonstrálo pár száz emberre sok ezer, felfegyverzett szélsőséges nacionalista támadt rá – beszorítva őket a székházba. Ahol, egy előzetesen kidolgozott terv szerint, gyilkosaik,elrejtőzve, már várták őket. A megindult öldöklésnek hivatalos adatok szerint 42 ember esett áldozatul  – a túlélők azonban legalább 116 áldozatról beszéltek.)

Majdnem Hatiny sorsára jutottak egy Donyeck közelében lévő település lakói is, amikor oda, bár csak egy pár napra, de bevonultak az ukránok. Akik a lakosságot beterelték és  bezárták a templomba, amit rájuk akartak gyújtani (közben a házaikat pedig kifosztották). Szerencsére a népi önvédelmi osztagok értesültek a készülő rémtettről, és még időben kiűzték onnan az ukránokat.

(A fenti képen egy keresztre feszített népi milicistát égetnek meg eleven. Az alsó képen egy orosz felderítő század sebesülten ukrán fogságba esett, keresztre feszítve megégetett parancsnokának maradványai)

Az ukrán alkotmány – elvileg – előírta a különböző nemzetiségek számára a közösségi jogok biztosítását (az anyanyelv használatához, a nemzeti kultúrájuk, hagyományaik, stb. ápolása, fejlesztése).

1991 után elterjedt mondókává lett: “A Krím/ a Donbassz VAGY UKRÁN LESZ, VAGY NÉPTELEN”. Uralkodó felfogássá lett, hogy Ukrajnában csak ukránok élnek. Ott nincsenek sem oroszok, sem magyarok, sem lengyelek, sem bolgárok. Csak OROSZUL, MAGYARUL, LENGYELÜL, BOLGÁRUL BESZÉLŐ UKRÁNOK. Márpedig ha ez így van, akkor EZEKNEK AZ UKRÁNOKNAK IS az államnyelven kell beszélniük. Ésakkor minek azok a kisebbségi nyelveken tanító iskolák?

“Egy nyelv! Egy (egységes) nemzet! Egy (egységes) Ukrajna!”

Tetszenek érteni? Napjainkban ez az “Ein Volk. Ein Reich. Ein Führer” (Van ám ehhez még valami: “Ujrajina ponad usze” = “Deutschland über alles”.  Vagyis ez is, amaz is: mindenek fölött!)

Hát ezeknél kezdjünk mi kuncsorogni a kárpátaljai magyarok jogaiért? Mely kérdés rajtunk kívül senkit sem érdekel. Ukrajna egy és oszthatatlan – ahol csak ukránok élnek. Oszt, jó napot!

1991 augusztusának válságos napjaiban Antall József – saját bevallása szerint  – már látta önmagát és párttársait egy Szibéria felé tartó tehervagonban. Óriási kőszikla esett le a szívéről, amikor Moszkvában Gorbacsov kerekedett felül. Augusztus 24-én pedig Ukrajna kikiáltotta függetlenségét. Dr. Jeszenszky Géza – az önálló magyar külügyi szolgálat százéves történetének alighanem legostobább, legtehetségtelenebb külügyminisztere – örömében hanyatt-homlok rohant Kijevbe, hogy hivatalosan elismerje Ukrajnát, diplomáciai kapcsolatokat létesítsen a két ország között, egyszersmind azonmód alapszerződést is aláírjon vele. Vajon csak örömében, siettében felejtett el, viszonzasul garanciákat kérni arra, hogy az újdonsült állam is tiszteletben tartja majd az azév márciusában Kárpátalján megtartott népszavazás eredményét. Amikor is, Kárpátalja lakosságának elsöprő többsége a terület autonóm státuszára szavazott.

Írta: Levédia krónikása