Most, amikor Kijevben a legmagasabb szinten döntötték el: a Krímet katonai úton visszafoglalják, lakosságán pedig (kegyetlenül) megtorolják, amiért – hatvan évi ukrán uralom után  – vissza akart térni és visszatért Oroszországhoz, nem árt visszaemlékezni arra, hogy mi is volt ez az egész.

Előrebocsátom: a 2014. február 22-i kijevi erőszakos hatalomátvétel – a törvényes elnök megbuktatásának, egy amerikai bábrezsim hatalomra juttatásának egyik fő célja a szevasztopoli orosz haditengerészeti támaszpont megkaparintása volt. 

Azt mondják: akié a szevasztopoli támaszpont, azé a Fekete-tenger. És hogy ez miért érdekes?  

A Fekete-tengerbe mélyen benyulo félsziget birtoklásával Oroszországot sakkban lehetne tartani, be lehetne szorítani az orosz flottát a tenger egy távoli zugába, meg lehetne akadályozni, hogy az orosz flotta kijuthasson a Földközi-tengerre, veszélyeztetve a Nyugat ottani katonai, hatalmi monopóliumát.

ELŐTÖRTÉNET 

Nem véletlen, hogy az oroszellenes áskálódások már a XIX. század elejétől megindultak (azóta, hogy az 1821 és 29 közötti görög nemzeti felkelés idején  – amit akkor Európa még egységesen támogatott  – a Földközi-tengerre akkor először kifutó orosz flottának jelentős szerepe volt Görögország győzelmében.) 

1833-ban, Montreaux-ben még sikerült tető alá hozni azt az egyezményt, amely korlátozza a térségen kívüli országok hadihajóinak a Fekete-tengerre való bejutását es ott tartózkodásuk idejét. Nem véletlen, hogy Nyugaton ma sokan fúrják ezt a egyezményt – A TENGERHAJOZAS SZABADSÁGÁRA HIVATKOZVA.

Törökország egy időben egy, a Boszporuszt elkerülő csatorna építését fontolgatta. Ezzel ki lehetett volna játszani a Montreaux-i egyezményt. Újabban azonban ezzel kapcsolatban nem hallani semmit.

Anglia és Franciaország Törökországot támogatta az 1853 és 56 közötti krími háborúban. 

Amikor a törökök 1876-ban vérbe fojtották a bolgárok nemzeti felkelését, Oroszország beavatkozott, és az 1877-78 -as orosz-török háborúban elért győzelmének eredményeként Bulgária felszabadult, szinte nyomban összeült a Nyugat által kezdeményezett berlini kongresszus, amely azonmód megfosztotta Bulgáriát területének felétől. 

Bulgária területe az 1877-78 -as orosz-török háborút lezáró San Stefano- béke alapján (balra), illetve az ugyanabban az évben megrendezett berlini kongresszus döntése nyomán (jobbra)

Az első balkáni háborúban (1912-13) négy ország (Görögország, Szerbia, Románia és Bulgária) még összefogott, hogy visszaszorítsák Törökországot. Bulgária akkor még visszaszerezte Berlinben elvett területeinek jó részét. Ám a másik három ország rögtön nekiesett. A második balkáni háború következtében Törökország megkapaszkodhatott a Boszporusztól innen eső területeken. Ezzel Törökország európai hatalom maradhatott,  és ott, a Balkán délkeleti  csücskében, 1951-ben – két évvel annak megalakulása után – az Észak-Atlanti  Szerződés Szervezetének  (NATO) tagja lett.

Tagged in: