Valóban, nekem is ez a gondom. Hogy nincs alternatíva Orbánnal szemben.

(…)

Én, például, kommunista vagyok. De abból az igazi fajtából. Olyan Thürmer-féle, noha egyet s mást én másképpen csinálnék.

No, szóval. Orbán hamvaibol föltámasztott keresztény-nemzeti kurzusa igazán nem az én világom. Orbán minket, kommunistákat megfojtana egy kanál vízben. A MOSTANI HELYZETTEL Ő VISSZAÉL. Ez számára kitűnő alkalom, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljon a VALÓDI kommunistákkal, az IGAZI baloldallal. Riasztó, hogy AZ EGÉSZ MAGYAR TÁRSADALOMRA VONATKOZTATVA (újra) kiadta azt a jelszavát, amellyel sikeresen maga alá gyűrte az egész (hagyományos) jobboldalt (EGY A TÁBOR, EGY A ZÁSZLÓ).

Orbán NEOHORTHYZMUSA ugyanafelé tendál, mint szellemi-politikai elődje: hintapolitika, német megszállás, majd Szálasi rémuralma. UGYANAZOKAT A HIBÁKAT KÖVETI EL, MINT a keresztény-nemzeti kurzus 01. Taktikázik, variál, HINTÁZIK. Azzal nyilván ő maga is tisztában van, hogy Brüsszelben már régen eltörték  a feje fölött a pálcát. De, akárcsak nyolc évtizede elődei, most is SÚLYOS, ÉLETBEVÁGÓ ENGEDMÉNYEKKEL próbálja elodázni végzetét. Amelyekkel juszt is belesodródunk a háborúba. 

A Nyugat mindezzel nyilván tisztában van. És addig préseli, facsarja, kényszeríti újabb és újabb engedményekre, amíg csak ki nem facsar belőle mindent, amit csak tőle akar.

Ez történt, Szent-Györgyi ankarai küldetésével kapcsolatban is. És akkor Berlin döntött. Arról, hogy ERŐSZAKKAL, MEGSZÁLLÁSSAL VET VÉGET A MAGYAROK “HINTÁZÁSÁNAK”. Lévén  hogy akkor már végképp rosszul állt a szénajuk.

És ma mi van? A liberálfasizmus döntő rohamra indult, hogy megszerezze, bebiztosítsa a világ fölötti uralmát. Ám (Ukrajnában) egyre rosszabbul áll a szénájuk. Győzni már biztosan nem fognak tudni.

És akkor ott van ez az Orbán. Vele “az oroszok már a spájzban vannak”. A NATO spájzában. Gyorsan ki kell hát ütni “az orosz téglát” az atlanti védelem falából.

Orbán, tehát, felteszem, mindezzel tisztában van. Azt is megelőlegezem neki, hogy nem pusztán a saját hatalmát, az életét félti. Hanem mert tudja: VELE EGYÜTT MAGYARORSZÁG BUKIK.

Ezt, természetesen, nem látja be a liberálfasizmus hazai szurkolótábora. De nem látják be begyepesedett fejű elvtársaim sem. Akik álmukból ébresztve is betéve tudják: A FASISZTA ORBÁN ELLEN ANTIFASISZTA ÖSSZEFOGÁS KELL. Miként 1935-ben is: A LIBERÁLISOKKAL ÉS A SZOCIÁLDEMOKRATAKKAL. Orbán megveszekedett  antikommunizmusa, rosszemleku, minden áron keresztüleroszakolt keresztény-nemzeti kurzusa pedig az ő malmukra hajtja a vizet.

Ez aztán a patthelyzet!

Erre van nekem egy történelmi példázatom.

1940 novemberében Mussolini rárontott Görögországra. Amelyet akkor egy Metaxas nevű fasisztoid diktátor kormányzott. Ez a Metaxas azonban  – ellentétben hasonszőrű kollégáival  – nem pucolt el. Hanem ELLENÁLLÁSRA SZÓLÍTOTTA FÖL NÉPÉT. És az emberek – félretéve sérelmeiket – felsorakoztak A HAZA VÉDELMÉRE. És alaposan ellátták a taljanok baját. Olyannyira, hogy a tél végére Mussolini, szégyenszemre, kénytelen volt Hitler segítségét kérni.

(De ott volt Eger, a többi halálos ellenségeink által fenyegetett VÉGVÁR. Együtt harcolt ott úr és szolga. Földesúr és jobbágy. Az előbbi önkénye, hatalmaskodása elviselhetetlen volt. Ám mindketten tudták: HA GYŐZ A TÖRÖK, SZÁZSZOR, EZERSZER ROSSZABB JÖN HELYETTE. MAGYARORSZÁGNAK AKKOR MENTHETETLENÜL VÉGE. Népét kiirtják, rabszolgává teszik. Megszegve Verbőczy intelmét, az urak ezért ÖSSZEFOGTAK PARASZTJAIKKAL. mégis csak FEGYVERT ADTAK A JOBBÁGYOK KEZÉBE. Akik pedig, félretéve, de nem feledve súlyos sérelmeiket, akkor, abban a történelmi pillanatban, A HAZA VÉDELMÉRE KELTEK.

Az, hogy melyikük  – az agresszor, vagy az általa megtámadott  – mellett legyen a rokonszenvunk, az eddig, HAGYOMÁNYOSAN, nem volt kérdés. A mostani, liberálfasiszta felfogás szerint azonban MUSSOLINI CSELEKEDTE A JÓT, hiszen elűzte a görög diktátort, és ANNAK ORSZÁGÁT BEVEZETTE EURÓPÁBA. [Mégha az a fasizmus által meghódított Európa volt is].

Hogy a két fél közül melyik az agresszor, annak eldöntésére a Donbasszbol elhangzott egy jótanács. Azt kell nézni, hogy melyik oldalon esnek áldozatul gyermekek. És, bizony, 2022. február 24 előtt csak a Donbassznak voltak gyermekáldozatai. Nyolc év alatt mintegy kétszáz. És egyikük sem harci cselekményeknek esett áldozatul. Mert én azt nem tartom harci cselekménynek, hogy az ukrán hadsereg, senkitől sem provokálva, pusztán a lakosság terrorizálásának szándékával, a hátországot, békés településeket, a létfontosságú civil infrastruktúrát lövet, nagyobbrészt tűzszünetek idején – arra is ügyelve, hogy az emberi életekben, az anyagi javakban okozott kár minél nagyobb legyen.

Azt pedig hát tudjuk: az ostromlott erődök sohasem szoktak a demokrácia mintaképei lenni. Miként Oroszország – de még Magyarország is – amelyek a teljes liberálfasiszta világ kíméletlen ostroma alatt állnak.

Írta: Levédia krónikása 

Tagged in: