Donyecki utazásom

Donyecki utazásom

Az ukránok olyankor is támadtak és támadnak civil célpontokat, amikor:

• Az adott településen egyáltalán nem folynak harcok.
• Harcok ugyan folynak, de nem az érintett körzetben.
• Az ukránokat senki sem támadta; nincs mire válaszolni.

Az EGYOLDALÚ ukrán akciónak nincs semmilyen katonai értelme. Az akció kizárólag a megtámadott település, vagy annak egy adott része lakosságának megfélemlítését, terrorizálását célozza.

A kijevi nacionalfasiszta rezsim most síránkozo hívei közül mondjon már nekem valaki egy olyan esetet is, amikor orosz csapatok bármilyen ilyenekhez hasonló cselekményt is TERVSZERŰEN, ELŐRE MEGFONTOLT SZÁNDÉKKAL követtek volna el.

És akkor nézzük, mit láttam én magam.

Az első, ami meglepett – mondhatni, tudathasadásos élmény volt -, hogy Donyeck belső kerületei EGY BEKES VAROS hétköznapjait éltek. Nyitva voltak az éttermek, kávézok, színházak, mozik, múzeumok, barok. Márpedig ha egy olyan város, amelynek határán húzódik a front – peremkerületeit, elővárosait rendszeresen lovi az ellenség tüzérsége – ilyen bekes képet mutat, AZ A VAROS BÉKÉBEN AKAR ÉLNI, nem fenyeget senkit. OTT NINCS MIT MEGTOROLNI.

Barátaimmal először egy katonai garniszalloban szálltunk meg. A szálló egy kis, kör alakú térnél volt, amelynek egyik végébe egy közúti felüljáró híd futott be. A híd után folytatódik a Donyecket Luganszkkal, illetve az orosz határral összekötő autóút. Kétségtelenül fontos stratégiai célpont.

Mi április közepén érkeztünk. Az előző év, 2017. február 2-án KÉSŐ ESTE az ukrán hadsereg, egy “Uragan” (“Orkán”) sorozatvetővel rakétát lőtt oda. A hidat akarták eltalálni.

(Közbevetőleg jegyzem meg: ha valaki mentegetni akarná az ukránokat, szegényeket – istenkem, mellé trafaltak -, akkor ugyanez a mentőerv elsőként jusson eszükbe akkor is, amikor az oroszokat azzal vádolják, hogy azok, HARC KÖZBEN eltaláltak egy iskolát. Hozzáteszem: este ¾ 11 nem tipikus időpontja A FRONTON intézett rakétacsapásoknak. Főleg a hátországban, távol a harci cselekményektol.)

Hivatalos adatok szerint ketten vesztették életüket: egy, az éjszakai műszakba autójával tartó férfi, illetve a “Motel” egyik idős lakója. (A “Motelben” pont az ukrán hadsereg által otthonaikból kibombázott menekültek laktak. Az épület súlyosan károsodott, helyreállítása nem sokkal érkezésünk előtt fejeződött be.

Szallonk a “Motel” mellett állt. A robbanás annak is kivitte az összes ablakát. A kitört ablakokat furnérlemezzel, PVC foliaval probaltak pótolni. Eltelt kozben tobb mint egy ev, de az epuletet nem sikerult beüvegezni. Vilagos: AZ ALLANDO UKRAN AGYUZASOK MIATT az isten ablakuvege sem lenne elegendo. A folyamatos orosz segelyszallitmanyok ma mar fokeppen epitoanyagokbol, sikuvegbol es gyogyszerekbol allnak.

Elso utunk a mostanra romma lott donyecki repuloter szomszedsagaban levo Kujbisev keruletbe, annak is a kertvarosi reszebe vezetett. A nepi erok 242 napig ostromoltak a repuloteret, mire vegre sikerult kiverni onnan az ukranokat. A repuloterbol ko kovon nem maradt, de az ukranok, a kezukon maradt elovarosokbol tovabbra is lövik a romhalmazt. A repuloter Donyeck eszaki kapuja. Visszafoglalasaval remeltek az ukranok, hogy sikerul benyomulniuk a DNR (Donyecki Nepkoztarsasag) fovarosaba, es birtokba venni azt.

A repuloternek szant lovedekekbol boven kijut a kertvarosnak is. Habar egyes esetekben KIFEJEZETTEN A CSALADI HAZAKAT LOVIK. Azt a celjukat, hogy eluzzek a helyi lakossagot, joreszt sikerult is elerniuk. Ez okbol fokent a szarazfoldi offenzíva célpontjainak kiszemelt telepuleseket szoktak ágyúzni. Ily modon gondoltak elérni, hogy az esetleg ellenallo lakossag ne akadályozza elorenyomulasukat.

Amikor másodszor is engedélyt kaptunk a Kujbisev kerulet felkeresésére (front kozeli “voros zonanak” szamitott), kifejezetten a lelkunkre kotottek: igyekezzünk latogatasunkat 10 es 12 koze időzíteni, mivel az ukránok az ido tajt ÁLTALÁBAN NEM SZOKTAK LŐNI.

Eletemben eloszor kellett golyoallo mellenyt es sisakot oltenem. Barataim egy konnyitett valtozatot talaltak szamomra – az “igazi” testverek kozott is megvan vagy 15-20 kilo. El nem tudom kepzelni, hogyan futottam, kusztam-masztam volna abban, ha arra kerul a sor.

A kerület szelen, legközelebb a repülőtérhez van a Sztratonautak utca. Teljesen kihalt volt – egyes reszein nem volt egy ep haz. Egy masik haznak a negy fala kozul csak az egyik allt.

Ismet hangsulyozom: AZ UTCABAN NEM VOLTAK HARCOK, az ukranok “csak ugy”, MINDEN OK NÉLKÜL, lottek a kertvárost.

Hogy milyenek az ukranok? Azt, amit egy temetoben lattam… ha nem a sajat szememmel latom, el sem hiszem, hogy ilyesmi megtörténhet. 

A donyecki repülőtérért vívott harcok közben egy ukran egyseg bevette magát a kozeli noi kolostor épületébe, illetve a szomszedos temetőbe. A kolostorepulet, igen, a harcok közben lett romma. Amde a temeto? Egy korabbi dokumentumfilmben lattam, amint gyujtolovedekek záporoznak a temetore. Romba dolt, kiégett a temeto temploma. (Idokozben a romot elbontottak, es egy uj templom épült a helyen.)

Hanem a temető… A sirkovek egy jo resze leborogatva, pöröllyel szétverve. Mig másokon géppisztoly sorozatok nyomai. Annyira gyűlölik az oroszokat, hogy meg a halottaikat is kivégzik. Szeretett unionk tagsaggal hitegetett uj orszaganak, Novak Katalin mukodo demokráciajanak martalócai.

A Sztratonautak utcat jarva, egy belso udvaron allo hazhoz ertunk. A hazon komoly karok nyomai. Az egyik kapu elott szoba elegyedtunk egy idos bacsival. Affele angyalfoldi oreg szaki, bar kiderult: nyugdíjas hadfi. 2014-ben belovest kapott a lakása. Nem volt maradása. Sehol sem talált helyet, ahol meghuzhatta volna magat, igy visszatert romos lakasaba. Amelyet idokozben kifosztottak. Mutatta: annyija maradt, ami rajta van. Elmondta: a haz tobb egykori lakoja is hazajar – de csak éjszakázni, mivel a hazban, miota 2014-ben belovest kapott, nincs se gaz, se aram, se viz.

(Amikor a magyar – fokent liberalis – sajto ma az ukrán menekülteket sajnaltatja, azert az jusson eszünkbe: NEM A DONBASSZ TAMADT UKRAJNARA, hanem az ukranok vittek oda a haborut. Csak az történik most, ami az agresszor naci Nemetorszaggal is tortent: Europa ellen indított haborujuk az o foldjuket is elerte. Artatlan németek milliói szenvedtek meg Hitler haborujat. Ahogy artatlan ukranok millioi szenvedik ma meg, bunhodnek ma Porosenkonak, Zelenszkijnek, a torvenytelen nacionalfasiszta, puccsista rezsimnek a Donbassz ellen inditott NEPIRTO haborujaert. A német, az ukran varosok HARCOK KÖZBEN dőltek romba, mig az ukran hadsereg, a velük együtt hadakozo náci terrorkulonitmenyek MINDEN KIVALTO OK NELKUL, gyilkos szadista hajlamaikat kielve lottek – es lövik még mindig – a Donbassz településeit, bekes polgarait. )

Tavaly marciusban az egyik donyecki tevecsatorna híradójában lattam, hogy majusra elkeszul az egyik haz helyreallitasa. Nezem: ez az a haz, ahol jartunk. Am osz elejen egy ujabb hir: az eppen hogy helyreallitott lakohaz UJABB TALALATOT KAPOTT. Harcok márpedig mindmaig nincsenek Donyecknel. Es a Sztratonautak utcabol SENKI SEM LOVI AZ UKRANOKAT.

Ellatogattunk aztán egy lakótelepre, amit három nappal korábban ukrán aknatámadás ért. HAJNALI ÖTKOR az ukrán hadsereg, 40 perc alatt, ÖTPERCES IDŐKÖZÖNKÉNT, nyolc darab, 120 mm kaliberű aknát lőttek ki – AZ AKNÁK EGYMÁSTÓL PONTOSAN 25-25 MÉTERRE CSAPÓDTAK BE. Amikor egyszer Budapesten találtak EGY 120 mm-es világháborús aknát, elszállításának idejére az egész környéket kiürítették. 

Két nappal még korábban egy másik támadás is érte a lakótelepet. Az akkor keletkezett károk egy részét már sikerült helyreállítani, amikor jött az újabb támadás. Nyilván a telepen is az ukránoknak megvannak az embereik.

Mindezt egy véletlenül arra járó idős ember mondta el. Aki értetlenkedett: mi olyat vétettek ők, hogy most el akarják pusztítani őket. (Április utolsó harmada volt; Porosenko akkori bábelnok május 1-tol újabb elsöprő erejű offenzívával fenyegetőzött.)

A bácsi elmondta: a lakótelepen jóformán csak idős, nyugdíjas emberek élnek. A fiatalabbak beköltöztek a városba. Az ukrán tüzérségi támadások okozta állandó stresszbe sokan belebetegedtek. Az emberek már félnek kimenni az utcára.

Az idős ember szólt arról a szupermarketről, amelyet a Donyeck elleni legelső ukrán légitámadás (2014. május 26.) alkalmával, AZ ESTI CSÚCSFORGALOM IDEJÉN bombáztak le. (Vessük ezt össze Zelenszkij minapi rémtörténetevel, az évek óta üresen álló, éjszaka megsemmisült zaporozsjei bevásárlóközpont “legalább ezer” halottjáról.

Nem volt üres viszont a donyecki 59 sz. általános és középiskola, amely a szintén északi, Kijevi kerületben található. AZ ISKOLÁT NÉGY ALKALOMMAL TÁMADTA az ukrán hadsereg. Első alkalommal akkor, amikor ott még folyt a tanítás. Márpedig ha ott tanítottak, akkor nyilván nem folytak ott harcok.

Porosenko, a korábbi elnök mondta egyszer: “A mi gyerekeink iskolába járnak majd. Az ő gyerekeik pedig iskola helyett a pincében kuksolnak majd. ÉS EZ LESZ A MI GYŐZELMÜNK ZÁLOGA”.

Az első ukrán támadásban kisgyermekek és tanítóik vesztették életüket. Nem kevés szülő ezek után félt iskolába küldeni gyermekét.

Írta: “Levédia Krónikása“

Címlapkép:
Készítő: STR | Forrás: NurPhoto via AFP
Szerzői jog: Vladimir Sindeyeve/NurPhoto

A Fent megjelenített cikk egy véleménycikk, amely a társaságunk világnézetét, szemléletét, látáspontját és véleményét tükrözi.

About Author