Ellenállunk-e tovább, – vagy kapitulálunk.

Napjaink SÚLYOS DILEMMÁJA: ELLENALLUNK-E TOVÁBB – VAGY KAPITULÁLUNK. Továbbra is a népnyuzokra próbálunk-e támaszkodni – vagy a népre.

(…)

Orbán biztosan tudja, hogy

L Brüsszelben már eltörték a feje  fölött a pálcát. Próbálja ezért elodázni a végzetet.

Ugyanezt egyszer már átéltük. Nyolc évtizeddel ezelőtt. Akkor ezt hintapolitikaként ismertük. Ma pedig pávatáncnak nevezik. 

Akkor is, most is a fő ok (volt): belemásztunk valamibe, amiről aztán (pedig nem is nagyon sokára) kiderült: VÉGZETES LEHET. Az uralkodó elit ijedten próbál(t) KIFAROLNI belőle – de már későn. 

A dolog akkor is, most is, ELEVE EL LETT RONTVA. Akkor azzal, hogy 1. rettegtek a Tanácsköztársaság megismétlődésétől; 2 vak,  provinciális módon a területi revízióra koncentráltak – ÉS EZEN KÍVÜL NEM LÁTTAK, NEM HALLOTTAK SEMMIT. Azt sem, hogy van egy – egyetlen egy – ország, AMELYIK SZINTÉN ELUTASÍTJA A PÁRIZSI BÉKERENDSZERT: A SZOVJETUNIÓ (Szovjet-OROSZORSZAG).

Összefogni a Szovjetunióval? AZT NEM LEHET! (Fúj, piszkos, büdös kommunisták, akasztófára velük). 

6

(A németek, 1922-ben, Rapalloban okosabbak voltak. És 1933-ig jó viszony is volt a két ország között. A világválság idején rengeteg német talált munkát az iparosító Oroszországban)

ÉS MA?

1989 után – A KOMMUNISTÁK VISSZATÉRÉSÉTŐL RETTEGŐ – ELIT HANYATT-HOMLOK ROHANT A NATO-BA ÉS AZ UNIÓBA. Egész Kelet-Európát etették azzal a mesével, hogy ahhoz, hogy az Unióba beléphessen, előbb a NATO-hoz kell csatlakozni. ÍGY TEHÁT EGÉSZ ELITUNK ÉSZ NÉLKÜL ROHANT A NATO-BA (mint most az ukránok). Közöttük a Fidesz is.

 Mert akkor, ha jönnek megint a kommunisták, A NATO SEGÍTSÉGÉVEL LEHET ŐKET LEVERNI. (Pedig ma, ugye, attól kell félnünk, hogy a NATO jön majd leverni A LIBERÁLFASIZMUSSAL SZEMBENI NEMZETI ELLENÁLLÁST – aminek az élen, tetszik, vagy nem – jobb híján ORBÁN ÁLL.)

Jobb híján… Ez a mi tragédiánk, hogy közel-távol SEHOL SENKI MÁS, aki élére tudna állni a liberálfasizmussal szembeni nemzeti ellenállásnak.

(Sokan mondják: nem volt rendszerváltás. EZ KÖZKELETŰ TÉVEDÉS: Dehogynem volt, nagyon is volt! Egy olyan rendszert váltottunk le, amely csetlesekkel-botlasokka

l, szörnyű tévedésekkel, iszonyú bűnökkel terhelten ugyan, de MAGÁBAN HORDOZTA ANNAK ÍGÉRETÉT, HOGY AZ EMBERISÉGET VISSZAVEZETI A KÖZÖSSÉGI TÁRSADALOM FELÉ VEZETŐ ÚTRA. Amely egyedül biztosította volna az emberiség túlélését, további fejlődését

Az individualizmusra épülő társadalmi formációk mostanra kimerítették belső tartalékaikat. AZ INDIVIDUALIZMUS – az egyén (korlátlan) szabadsága – ÖNMAGA ELLENTÉTÉBE, LIBERÁLFASIZMUSBA TORKOLLOTT.

Az emberiség 1989-91 -re válaszút elé érkezett: vagy, mindennek ellenére,  megpróbál tovább haladni a közösségi társadalom felé vezető úton. VagyVISSZAFORDUL. ÉS RÁLÉP A HALÁLA, A PUSZTULÁSA FELÉ VEZETŐ ÚTRA.

Rálépett. És az akkori elitek most magukba kellene, hogy szálljanak. Be kellene hogy lássák: ÖNZŐ ÉRDEKEIK VÉGZETES TÉVÚTRA VEZETTÉK. Őket magukat is. És ORSZÁGAIKAT IS. 

Ám ahhoz nincs erejük, hogy ezt belássák. Hogy GYÖKERESEN VÁLTOZTASSANAK. Hogy a népen ne uralkodjanak, hanem benne támaszt leljenek. Hogy ne hülyítsék, ne manipuláljak. Hogy a maguk beltenyészete helyett OTT KERESSENEK SZÖVETSÉGESEKET, AHOL AZOK VALÓBAN MEGTALÁLHATÓK. Az egyik oka mostani csapdahelyzetunknek, hogy őszinte beszéd helyett beleámították népünket halálos ellenségeink bűnbandáiba.

Miniszterelnökünk A JELEN VÉGVESZEDELEMBEN IS A 34. éve magunk mögött hagyott MÚLTTAL HADAKOZIK – és a még régebbi múltat állítja elénk jövőképnek. Ez sokakat taszít. Talán nem is sejti, milyen sokakat – akik pedig SZÖVETSÉGESEK LEHETNÉNEK A NEMZETI ELLENÁLLÁSBAN. Az „Egy a tábor, egy a zászló” jelszó alkalmas lehetett a HAGYOMÁNYOS KONZERVATÍV tábor egyesítésére. Ha azonban az ország egészére vetítik ki, akkor az kirekesztő. Arról most nem is beszélve, hogy egyre inkább NYILVÁNVALÓ: A KONZERVATÍV TÁBOR SEM EGYSÉGES. Ott sem lehet már mindenkire számítani A LIBERÁLFASIZMUSSAL SZEMBENI, HONVÉDŐ, NEMZETI ELLENÁLLÁSBAN.

Amiben KÖVETKEZETESEKNEK KELL LENNÜNK. Hintapolitika helyett. És pálĺĺ vatáncok helyett. 1944. március 19-én egyszer már megjartuk. MÉG EGY ESÉLYT MÁR NEM KAPUNK!

Írta: Levédia krónikása 

About Author