Jöhet a vegyes tüzelésű ideológia kazán? NATO vs RUSSIA

avagy: túltoltátok Béláim, túltoltátok

2023. március 6.  – Vekker Úr

Több cikk és elemzés vizsgálta az utóbbi időben egyrészt az orosz kimeneti terveket, másrészt annak kérdését, hogyan is valósulhat(na) meg egy békefolyamat előkészítése. Jelen írásomban ez utóbbiról írnék néhány gondolatot.

Azt gondolom, hogy fontos leszögezni, hogy a 2022. február óta zajló fegyveres konfliktus mozzanatait és szereplőit vizsgálva lassan nagyítóval sem találunk olyan vezetőt, vagy elképzelést, amely VALÓBAN a békét, vagy legalább is a fegyverszünetet szolgálta volna. Álljunk meg, és gondoljuk végig egy pillanatra: tudunk egyáltalán bármilyen, a békefolyamat elindítását szolgáló lépést? Én nem nagyon. Eltekintve attól, hogy vezető politikusok, Macron, Scholz, von der Leyen ellátogatott Moszkvába, Kijevbe, bár ezen találkozók Putyinnal inkább az energia politika és energia ellátás kérdését feszegették, semmint a békére irányultak.

Hol is tartunk jelenleg?

Az EU és az USA eddigi lépései mind katonai mind szankciók terén kizárólag a gazdasági és a háborús válságot szolgálták, szinte minden mozzanat inkább mélyítette a ránk nehezedő problémákat. Ukrajna követelőzik, még több pénzt és még több fegyvert kérve a nyugattól, közben pedig fizikailag nincs annyi katona, akik kiképezhetők lennének az új technikákra, idő is fogy arra, hogy 5-8 hónapos kiképzéseket vezényeljen le nekik Nagy-Britannia vagy Németország. Jogosan úgy tűnhet az egyszeri média fogyasztónak, hogy ezek a katonai támogatások, fegyverszállítások inkább olajként hatnak a tűzre és nem a tűz oltását szolgálják. De semmiképpen sem arra vezetik a feleket, hogy egy asztalhoz üljenek tárgyalni.

A gazdasági (főleg energetikai) szankciók szintén visszás eredménnyel zárultak eddig. Egyrészt Oroszország áprilisra akkora bevételeket realizált tavaly, mint a 2021 év teljes 12 hónapjában. A tőzsdei árfolyamok csúcsokat döntenek, és ennek folyományaként Európa ellátási problémákkal vágott neki az ősznek/télnek. Hiába az USA LNG és kőolaj ígéretei, hiába a média propaganda arról, hogy nincs itt semmi látnivaló. A több mint 300 milliós európai lakosság lassan ráeszmél, hogy az eddig megszokott és igényelt energia biztonság, a jólét jövője az, amit ideológiai, politikai és gazdasági érdekek miatt beáldozott az Unió vezetése. Ki kell mondani: lefeküdtek az USA érdekeinek, valamint a történelmi orosz ellenességük felülkerekedett a napi racionalitáson. Jól mondta a minap Szíjjártó Péter külügyér: az energia ellátás nem elvi és nem ideológiai kérdés, hanem fizikai. Vagy van gáz és benzin, vagy nincs. Ideológiával és politikával még egyetlen lakást sem sikerült kifűteni télen.

Summa summarum a helyzet mégiscsak az, hogy a harcoló felek „önmaguktól” nem közelednek egymáshoz, a közvetítő NATO/EU/USA triumvirátus pedig semmit nem tett a békefolyamat elindításáért. A napok, hetek pedig peregnek, Ukrajna tárgyalási pozíciói percről percre gyengülnek, míg Putyin legutóbbi, Bahmut környéki tervei már a küszöbön vannak. A Donbasz jó része orosz kézen, vélhetően a Dnyeperig nem kíván eljutni, inkább délen indít hadmozdulatokat ezzel adott esetben elvágva Ukrajnát a tengeri kijárattól. Amennyiben a déli országrész Putyin kezére kerül, nagyjából elérte a reálisan elérhető célokat. Szerintem ennél többet nem is akarhat, viszont ebben a felállásban a tárgyalási pozíciói jelentősen megerősödnek. Ebből következik, hogy ha valamikor akkor MOST lenne itt az ideje elkezdeni a béketárgyalásokat, amíg van miről érdemben tárgyalni.

Na de Zelenszkij elnökkel ez levezényelhető?

Véleményem szerint nem. A háború eddigi szakaszában az ukrán haderő minden hibájával és képességével együtt egy tisztes helytálást, derék védelmet hajtott végre. Zelenszkij kommunikációja, a honvédő háború mítosza, és az utóbbi időben tett , Nyugatot sértő kijelentései nem teszik lehetővé hogy vele induljanak meg a béke lépései. Neki ugyanis arcvesztés nélkül nincs visszaút. Rengeteg katonai és civil áldozatot hozott már az ország, rengeteg olyan kijelentés hangzott el, melyekből képtelenség az elnöki mundér megtartása mellett visszakozni. Úgy vélem, hogy ezt az EU és az USA vezetői is kezdik belátni, hiszen az utóbbi időben már felszínre kerülnek az ukrán vezetést és az elnököt kritizáló hangok is.

A fentiek alapján azt gondolom, hogy a következő hetek, hónapok fejleményeiből, egyes ráutaló jelekből lehet majd következtetni, hogy a felek mikor akarnak véget vetni a háborúnak. Zelenszkij támogatottsága stagnál, az EU lakosságának nyomása nő az elhibázott energiapolitika miatt, a katonai vezetők már most jelzik, hogy Ukrajna sorsa nem az odaszállított tankok számában mérhető. És itt válik még aktuálisabbá Henry Kissinger kijelentése, mely szerint Oroszországot egyenlő tárgyalófélként kellene kezelni, s nem a teljes elpusztítására törekedni. Ha ennek bizonyos ukrán területek átadása az ár, amit meg kell fizetni akkor erről nyíltan beszélni kell…….

A tény, tény marad: mindegyik fél elment a falig! Mint említettem, innen nincs visszaút a renomé elvesztése nélkül. Ukrajna nem teheti meg, hogy a meghozott áldozatokat sutba dobva leüljön tárgyalni Putyinnal.

Ugyanakkor Putyin sem léphet már vissza. A Krím félsziget politikai, de legfőképp katonai szempontból feladhatatlan. Ugyanez igaz a Donbassz 4 megyéjére is, hiszen azokat a Kreml már Oroszország alkotmányos területévé nyilvánította. Képtelenség feladni/átadni az ukránoknak.

És a Nyugat? Az igen „tanult” nyugati vezetők egymásra licitálva tettek olyan kijelentéseket Putyinról és az oroszokról, mely kijelentésekből kihátrálni szintén lehetetlen. Ugyan ki nem mondták, de a verbális mondanivaló mégiscsak az volt: az oroszokat meg kell semmisíteni.

Jól látható, hogy mind a három oldal elment a falig, sőt tovább. Képtelenség innen hátralépni úgy, hogy az valakiknek ne kerüljön a székébe. Putyint elzavarnák, Zelenszkíj mögül kihátrálna a nép vagy a katonaság. A nyugat pedig? Kb segget csinálna a szájából.

Márpedig a helyzet az, és ehhez nem kell politológusi diploma, hogy ma Európa elképzelhetetlen Oroszország nélkül. Egy erős Oroszország nélkül. Atomhatalomról beszélünk, egy földrésznyi országról, mely minden erőforrással rendelkezik a következő 100 évre, legyen az energia, élelmiszer, ipar vagy feldolgozás. Egy ilyen országot a pillanatnyi érdekek oltárán feláldozni és a partvonalra lökni nem pusztán butaság, hanem diplomáciai impotencia! Hisz előbb vagy utóbb lezárul a háború. Előbb vagy utóbb rendeződnek a viszonyok, és gazdasági/politikai téren LE KELL ülni egy asztalhoz Putyinnal. Ugyan hagy kérdezzem meg: mégis hogyan? Hogyan fog Macron, Scholz , Bidé vagy von Der Lejjebb asszony tárgyalni azzal a Putyinnal energiáról, gabonáról, iparról stb akit 1 esztendeig a falhoz akartak állítani? Akiről még a szenteltvizet is leénekelte a nyugati „felvilágosult” liberális diplomácia? Sehogy. Ördögi kör, amiből arcvesztés nélkül kikeveredni nagyobb bravúr lesz, mint végig yoyózni a hidegháborút.

Egy szónak is száz a vége: „túltoltátok Béláim…..”

Írta: Vekker Úr

About Author