MatrixHungary

A tudás szabaddá tesz!

Kezdőlap » Blog » Milyen egy tökéletes társadalom?

Milyen egy tökéletes társadalom?

Tökéletes nem létezik, hiszen nincs tökéletes ember sem, ezáltal az elvárásaink sem lehetnek azok, főképp azért, mert nem vagyunk egyformák. Egy elvárás tökéletes megfeleltsége lehetetlen, hiszen több ember elvárása sosem lehet egyforma, tehát univerzális tökéletes nem létezik. De melyek azok az alapvető követelmények melyeket támaszthatunk egy közel tökéletes társadalom felé?

Egy tökéletes társadalomban:

  • Nincs éhezés
  • Nincs szomjazás
  • Egészséges élelem
  • Egészséges innivaló
  • Egészséges életmód
  • Igazságos törvények
  • Igazságos pénzrendszer
  • Megfelelő oktatás
  • Szabadság
  • Biztonság

Jelenleg nincs olyan ország a földön, melyekben maradéktalanul meglennének a fent felsoroltak.

De mégis vannak közel tökéletesnek tűnő közösségek. Buddhista szerzetesek, őslakosok, elkülönült közösségek.

Őket nevezi a modern életet élő ember egyszerűen csak civilizálatlanoknak, ősembereknek, vagy szimplán primitíveknek. Hatalmas tévedés.

A példák kedvéért vegyünk egy népet a Hunzákat. A hunzaiak nem ismerik a szívbetegséget, magas vérnyomást, daganatos megbetegedéseket. A nőknél ismeretlen a klimax, a férfiak még 90 éves korukban is nemzőképesek, és táncolnak ünnepségeiken. Több ezer éves földrajzi elszigeteltségüknek köszönhetően a hunzák egészséges és természetes életszokásokat követnek. A pakisztáni-afgán-kínai határvidéken élő közösség szellemi néprajzáról (például eddig nem ismert sámanizáló szokásaikról) könyvet is írt egy magyar szerző, Csáji László Koppány (Tündérek kihalófélben – Hunoktól a hunzákig).

Náluk nem létezik a

  • Pénz
  • Túlóra
  • Betegséket
  • Járványok
  • Rohanó életmód
  • Gyorsételek
  • Szmog
  • Internet
  • 4G,5G
  • Wifi
  • Telefon
  • TV
  • PlayStation
  • Klóros víz
  • Tartósítószer, színezőanyagok, stabilizáló szerek, ízfokozók
  • Stb.

Köztük egy ember olyan gazdag, ahány barackfája van. Tehát olyan gazdag, amennyit dolgozik azon, hogy meglegyen mindene amire egy hunzai vágyhat. Ellenben a “civilizált” emberrel, nálunk, kik dolgoznak a multi cégeknek, teremve neki milliárdokat, majd a dolgozó kap kb havi 250.000Ft-ot. Példa:Az ember teremt 100 egység értéket, majd megkap havonta belőle 1-et. Ez a modern rabszolgatartás alapja. 1:100 A Hunzáknál ezzel ellentétben 1:1-ben arányos a munka a vele elnyert értékkel.

Az utóbbi időben a hunzák földjét „megszállta” a fejlett társadalom, elhozta a szemétbe való élelmiszerét, a nullás lisztet, a fehérített cukrot, a vegyileg finomított sót, stb… negatív hatásuk első jelei, mint pl. a keringési problémák mutatkoznak, reumatikus problémák kezdeti tünetei, melyeket a fejlett Nyugat jól ismer. Keveseknek sikerült megmenekülni a fejlődési szennytől, távol tartani magát mindenféle új szokástól, amit ösztönösen természetellenesnek és károsnak tartottak.

Egy tökéletes társadalmi rendszer bonyolultságát az adja, hogy mekkorák az igényeink. Ha a Hanzák egyszerű életmódjával beérjük, akkor mondhatjuk, hogy a társadalmuk egy közel tökéletes társadalom. Ha nekünk szükségünk van internetre, autóra, pénzre, áramra, vezetékes vízre, gázra, benzinre, videójátékokra stb, akkor már sokkal bonyolultabb megalkotni egy olyan társadalmi formát, mely megfelel a fentebb sorolt elvárásoknak.

Minden ilyen közösségi rendszer alapja egy igazságos pénzrendszer. Meg kell alkotni, hogy mely munkák a rájuk fordított idő függvényében egymáshoz viszonyítva mennyit érnek. Nyilván a cserekereskedelem lenne a legalkalmasabb, de megvannak a maga korlátai. Példa: ha szükségünk van valamire, és halászok vagyunk, nem biztos hogy mindenért tudnánk hallal fizetni, ha valaki nem szereti a halat. A halat el kéne cserélni valami olyasmire ami érdekelhetné azt, akinek eredetileg felkínáltuk a halat cserébe azért, amire szükségünk van. Előfordulhat az is, hogy mire megszerezzük, addig többszörös cserén megyünk keresztül. Sematikus példa: Kell nekünk A de A-ért csak B-t lehet adni. De nekünk csak C-nk van. C-t el kell cserélnünk B-re, de a B tulajdonosának E kell. Senki nem cserél C-ért cserébe E-t, emiatt el kell cserélnünk C-t K-ra, majd K-t E-re, majd E-t B-re, és végre B-t A-ra.

Tehát a modern embernek szüksége van egy közvetítő valutára, hogy elég legyen csak egyszer eladni, (elcserélni) hogy megvehesse belőle azt, amire szüksége van.

Lássuk a közel tökéletes társadalmakat:

1. Cserekereskedelmi társadalom

Ebben a társadalomban a cserekereskedelem határoz meg mindent. Egy ilyen helyen a modern technológia vívmányai erősen korlátozottak, feleslegesek. Egy szerény, földművelő, halászó, vadászó közösség egy olyan összetartó nép, mely az önellátást a szó szoros értelmében veszi. Minden ember számára egy maghatározó feladat jut a közösségben. Akárcsak egy rengeteg kis fogaskerékkel működő óra. Ha csak az egyik tönkremegy, az egész szerkezet sem működik. A cserekereskedelem csak a felesleggel számol. Nem törekszik rá. Egyfajta újraelosztó gazdaság, melyben a cél, hogy mindenkinek ugyan annyi legyen, mindenkinek meglegyen mindene.

Egy ilyen közösségben harmónia és béke uralkodik. Egyenlőek az emberek, egyenlően értékelt munkakörrel, egyenlő részt kapva mindabból, amiért megdolgozott.

(Az ember természeténél fogva mindig többre vágyik, vagy eluralkodik benne a hatalom vágy, szerveződik hasonló emberekkel, és e csoportok megválasztott vezetői lesznek a döntéshozók. Ettől a ponttól fogva nem beszélhetünk tökéletesre törő társadalomról. Ha csoportok alakulnak, melyek vezetőt választanak, majd e csoportok vezetőinek csoportja is vezetőt választ magának, majd ezek a megválasztott vezetők csoportja is vezetőt választ, és így tovább… A legvégén pedig 13 illuminati család uralkodik. Ismerős? Onnantól, hogy az emberek nem egyenlőek, nem lehetnek saját életük kizárólagos irányítói.)

2. Kreditrendszer társadalma

Mint már fentebb elhangzott, egy modern társadalom megkövetel valamiféle pénzrendszert. Minden társadalmi sémának az alapja, az értékek definiálása. Ha a munkával töltött idő, a munka piaci értéke (A munkák egymás felé realizált viszonyított értéke) és a munkáért kapott fizetség nem 1:1:1 arányos, akkor kapitalizmusról beszélünk. Ergo nem beszélhetünk a tökéleteshez törekvő társadalomról.

Tehát egy igazságos pénzrendszer elengedhetetlen. Nevezzük ezt a valutát kreditnek. De mennyit ér egy kredit? Hogyan határoznánk meg az egyes munkakörök értékét a másikhoz viszonyítva? Nos a probléma ott kezdődik, hogy elkezdünk valamit többre értékelni a másiknál. Majd ha az egyik többre értékelt dolog művelőjét többre értékeljük másoknál, akkor egyfajta rangbéli különbséget hozunk létre. Ez pedig feszültséget szít. ha ezt a különbséget a fizetés is tükrözi, akkor abból bérfeszültség következik.

Egy tökéletesre törő társadalom pénzrendszerének igazságosnak, és egyenlőnek kell lennie. Példának okáért: Mi ér többet? Egy asztalos egy órás munkája, vagy egy ácsé? Netán egy programozóé? Vagy egy építész mérnöké? Jól tudjuk, hogy egy asztalos sosem fog annyit keresni, mint egy programtervező informatikus a jelenlegi társadalomban. De a mi elméleti társadalmunkban, az emberek azt csinálják, amit szeretnek. Ha valaki az asztalos munkát szereti, akkor ne keljen neki más olyan munkát vállalnia, amely nem teszi boldoggá, csak azért, mert azzal többet tudna keresni.

Egy ilyen közösségben a munka hobbi. A fizetendő kredit egyenesen arányos a munka/hobbival való időtöltéssel.

De mi van azokkal a munkákkal, melyek olyanok, amelyeket senki sem tekinthet hobbinak? Pld: csatornatisztítás. A kérdés jogos. Az ilyen munkákat is meg kell csinálnia valakinek. Ha az emberek nem csak egy dologhoz értenek, mint a hobbijuk, hanem értenek még 5 más egyébhez is, akkor megoldható lenne az, hogy az ilyesfajta “piszkos melókat” önkéntesként, vagy meghatározott forgásban mindenki elvállalhassa alkalomszerűen a közösség érdekében.

Egy nagyon fontos kritérium elé kell néznie annak, aki a tökéletességet keresi az emberi harmónia megteremtéséhez. Mindenki dolgozzon, de senki se dolgoztasson. Mivel senki sem lehet több, vagy jelentősen gazdagabb a másiknál, emiatt elengedhetetlen az, hogy mindenki a közösség érdekeit szolgálja, és ne önzően csak saját magát. Nem az egyénnek kell fontosnak lennie elsődlegesen, hanem a közösségnek.

Nincs vezető, nincs központosítás, nincs hatalom. Csak egy törvénykönyvre van szükség.

3. A jövő társadalma

Ebben a társadalomban futurisztikus dolgokról elmélkedünk. Képzeljünk el egy várost, amely egy búra alatt helyezkedik el. A búra megvédi a város lakóit a szélsőséges időjárástól, sőt, saját időjárás generálható. Megvéd az UV sugárzástól, környezetszennyező anyagoktól. Beállíthatjuk a megfelelő Oxigén Nitrogén arányt, páratartalmat, hőmérsékletet. Még a nappali órák számát is. Az egész hatalmas búra valójában egy gömb, mely nem ér véget a földfelszín találkozásánál, egészen lemegy a város alá. Emiatt saját tökéletes ökoszisztémát alkothatunk. A búra teljes felülete napelemként szolgál, mely a szél energiáit is hasznosítja. A város termálforrások fölé van építve, mely biztosítja a lakosság ivóvíz ellátását, és fűtését is. E helyen minden elektromos. Minden újrahasznosított. A közlekedés önjáró elektromos autókkal valósul meg, melyek sosem okoznak balesetet, és torlódást. Az utak energiaelnyerő rendszerekkel vannak ellátva, hogy még az autók gördülési ellenállásából is elektromos áramot állítsanak elő. Ugyancsak a gyalogos közlekedő helyek is. Egy ilyen burokban minden arról szól, hogyan hasznosítsunk fel bármit, hogy a lehető legkevesebb energia vesszen el. Mivel egy zárt rendszerről van szó, az energiaveszteség minimális. Minden elfogyasztott folyadék, és táplálék visszakerül a körforgásba, ahol újra iható vizet, és ehető élelmet állítanak elő. (Talán nem túl étvágygerjesztő a gondolat) A jövőben nincs szükség földművelésre, és állattenyésztésre sem.
Talán ismerős a Ster Trek űr scifiből a replikátor. Ez a szerkezet a mi elméleti városunkban alapvető elemekből, mint például a szén, előállít szinte bármit, ami ehető.

Az egész várost mesterséges intelligencia vezérli. Az emberek csak és kizárólag annak élhetnek, amihez éppen kedvük van. Nem kell dolgozniuk, hiszen a robotok elvégzik helyettük mindazt, ami olyan munka lenne, mint az előző társadalmi rendszerben a csatornatisztítás. (Ha ezt a rendszert nem egy háttérhatalom vezérli, akkor a mesterséges intelligencia minden embert egyenlőként kezel, és szolgál)

Abból kiindulva, hogy feltételezzük, hogy e mesterséges intelligencia megalkotói nem önző céllal, hanem önzetlenül a társadalom szolgálatába állították a rendszert, akkor bátran kijelenthetjük, hogy a mi elméleti városunkban minden ember chipet visel magában, mely chip figyeli az életfunkcióit. Baj esetén azonnal jön az önvezető mentő. Értesít minket a hírekről, a technológia fejlődéséről, még arról is, ha épp elfelejtünk elég mennyiségű folyadékot inni, vagy ha alacsony a vércukor szintünk.

  • Nincsenek betegségek
  • Nincs nélkülözés
  • Nincs szegénység

Összegzés

Három társadalmi elképzelés rövid elmélkedésein futottunk végig. Az egyes gondolatmenetek mindig az előző továbbfejlesztett változata. Minél nagyobb az ember életmódbeli elvárása, annál bonyolultabb megalkotni egy olyan társadalmi formát, mely mindenki számára a tökéletest súrolja. A boldogsághoz is több úton juthatunk el, úgy a legmegfelelőbb közösségi rendszer is többféle lehet.

About Author

Felhasználási feltételek
KÉRJÜK FOGADD EL A FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEINKET és irányelveinket!
A honlapunkra való belépéssel elfogadod a felhasználási feltételeinket és irányelveinket, valamint igazolod, hogy elmúltál 18 éves. Ellenkező esetben kérjük hagyd el az oldalt!
Overlay Image
Felhasználási feltételek
KÉRJÜK FOGADD EL A FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEINKET és irányelveinket!
A honlapunkra való belépéssel elfogadod a felhasználási feltételeinket és irányelveinket, valamint igazolod, hogy elmúltál 18 éves. Ellenkező esetben kérjük hagyd el az oldalt!