NATO – Ukrajna vs Russia

A látszat néha csal – a küldtünk egy galambot, meg nem is, esete …
Hogyan kell, a legnagyobb segítő személyében tetszelegni úgy, hogy valójában semmit nem segítünk, csak még nagyobb szószba rakjuk a már bezsebelt „államot” …
Amerika, az egyik kezével ad, a másik tucattal elvesz.
Csak egy pár vélemény és kérdés:

– Az a nő, akit az utcáról hurcolnak el az ukránok a frontra, és mire egyenruhát adnak rá, a teljes megaláztatáson át, az elszenvedett erőszakig végigmegy szinte minden elképzelhetetlenen.  Vagy egy teljesen laikus, kényszersorozott, veréssel és ütleggel együttműködésre késztetett, az utcáról egy rendészautóba tuszkolt, és szó szerint elrabolt  férfi, honnan tudná, hogy ami harckocsikat a nyugat rájuksózott, – minden józanész nélkül, még nagyobb gondokat fog okozni, mint eddig volt.
Az  a kényszersorozott, aki kizárólag félelmében veszi fel a harcot a frontvonalon, vagy hátországában, valójában jobban fél a „fogvatartóitól”, mint a szemben álló seregtől. Ha szökni próbál, a „parancsnokai” lövik le. Ha külföldre menekülne, előbb-utóbb, talán menekülés közben hátba szúrja saját magát, vagy ólommérgezést kap, és kiesik egy szálloda ablakán. Hazatérni, már soha nem fog tudni, bármilyen kormány is lesz hatalmon, ha egyszer, – talán, lezárul ez az elmebaj.

Honnan tudnák ők, hogy ugyan mind 120mm-es lövedéket tüzel, DE, a Challenger harckocsi lövege huzagolt, az Abrams és Leopard lövege sima cső, (a Merkava-val együtt, mindhárom a Rheinmetall sima csövű lövegét használja) mindezek mellett plusz szivatásként, egyik sem tudja a másik lőszerét tüzelni. Ha, nincs hülyebiztosra felcimkézve minden láda, a logisztikai alegységek katonái, vagy polgári alkalmazottjai, komoly gondokat tudnak okozni, nem csak telephelyen belül, hanem áthelyezve a frontvonalra is ezt a totális káoszt.
Az uzsonnásdoboz szalvétáiból kicsomagolt szendvicseinek megszemlélésekor fog kiderülni, hogy bizony a szalámi helyett, párizsit raktak a szeletek közé. Azt bizony gulyáságyúban vicces kevergetni.

( Vajon szándékos ez?
Húzni, és húzni a háború idejét, hogy még több fegyvert lehessen eladni, még több országot hitelbe zsarolni? Még több országon belüli kisebbséget eltörölni a demográfiai adatok közül? Most, akkor hogy van ez? Népirtás most jó, máshol nem jó? )
 
Többféle harckocsit, löveget, átadni? Mit jelent még ez?
 Lőszerük nincs hozzá. Brazilia és Argentina NEM ad el nekik, hiába ment oda az ügyeletes főbirka, – BRICS tag és tagjelölt államok, mutattak neki egy – middle fingers up-ot … Törökország is.  Észak-Koreához nem mennek kéregetni ugye… Bár, még ezt is el tudnám képzelni. LOL
Pedig csak ők hárman gyártják ezeket a löszereket nagy mennyiségben… Most nyugaton észbekaptak, hogy a saját készleteik végesek, és elkezdték gyártani őket újra.  De, nincs az az ukrán feneketlen kút, amennyi nekik elég lenne, hisz nagy részük, máris indul világkörüli útjára, és leszállításuk után, rövid időn belül a feketepiaci megrendelőjénél köt ki… Ami meglehetősen aggályos, tekintve, hogy valóban bárki megvásárolhatja őket, csak pénz kérdése.  A földrajzi elhelyezkedés pedig, még nagyobb kockázatot jelent. Főleg, szomszédos országként, – bármi is marad belőle a háború végén.
Papíron, napi milliós nagyságrendű a lőszerfelhasználás. Mennyi megy ebből „zsebre”?

Visszatérve, a különböző lövedék és csőtípusokhoz. – De, mit jelent ez?
– Van pár tucat harckocsi. Védelem nélkül. Légvédelem nélkül. Lőszerek nélkül.  Egy mozgó, önjáró fémkoporsó.  Amit egy pár iráni drón, pártízezer dollárból gond nélkül semlegesít, és gőzölögtet el. Tehát egy 20-25.000dolláros – lassan már olcsóbb drón, gond nélkül kivégez egy 4,3millió dolláros harckocsit.
Erre apellálva, gyorsan kértek vadászrepülőket is. Segítség az, ha a telephely hátsó sarkából összekapart tucat gépet átadja egyes állam? Példának okádék: északi szomszédunk a tizenkét kiszolgált és leharcolt gépmadáruk közül, megtartanak egyet a múzeumuknak, a többit átadják, de csak kettő, azaz kettő röpképes, de azok is csak megfelelő felújítás, karbantartás után, a többi bontószökevény, szétszedendő, alkatrésznek, a kettő gép foltozgatására.
Az átadó állam, mit kér érte? Pénzt. Az EU-tól. Helyettük amerikai gépeket akar vásárolni. Mindenhol ez megy. Kisöprik a szemétdomb rozsdaboglyáit… Más államok pénzén, új és modern eszközöket vásárolva helyettük. A legnagyobb érdekek egyike, a hosszan, elnyújtva, eszkalálva zajló konfliktusnak.

Még egy szó a logisztikáról.
Üzemanyagok. A lövedékek különbségei után, ehhez a bolondokházához pluszban rájön még, egy rendkívül fontos szegmens, további logisztikai horrort okozva,  hogy az Abrams speciális üzemanyagot igényel, – mivel sugárhajtóműves, mást mint a Challenger és Leopard.  Ők ketten vígan elvannak a gázolajjal. Négyütemű turbófeltöltős dízelmotorok.
Ellenben az Abrams gázturbinás, az amerikai logisztika a JP-8 nevű kerozint szállítja hozzá. Elméletileg „elvan” más üzemanyagokkal is, de ha ez ilyen egyszerű lenne, nem szenvednének a kerozin utánszállításával.
Ezen harckocsik napi karbantartást igényelnek. Megfelelő szakszemélyzettel. A kezelőszemélyzet kiképzése akár egy év is lehet. A harckocsi vezetőit kiképezni, átképezni pár hónap. Irányzót, lövegkezelőt  szintén, – de ez a tudás, még nem rutinszerűen berögzült, amikor már odatekintés nélkül tud kezelni rendszereket. A harckocsi parancsnokának kiképzése, viszont legalább egy év. Ami még szinte semmire sem elég harctéren, ütközetben. A parancsnokoknak kellene koordinálni azt a rengeteg és össze nem illő együttest, amit a nyugat a nyakukba rakott. Esélytelen.  Kiküldik a harckocsikat és a személyzetét elégni… Valóban, a júeszéj az utolsó ukránig fog harcolni, – és még tovább, kik lesznek a következők? – a Kelet-európai államok lakói? Nyádat!

– Még azt is megkérdezném, hogy a most elesett több mint százezer tapasztalt katona helyére, honnan lesz még 2x 3x ennyi, mert a most erőszakkal bevonultatott nők és 60 évesek, vagy az utcáról összefogdosottak, valahogy nem a megfelelő állomány. Plusz az átadott technikai eszközök kiszolgálására, üzemeltetésére is a teljes országot lefedő, tízezres nagyságrendű személyzet kell, több hónapos kiképzéssel.  Ukrajna a vasútvonalaira támaszkodik a szállításaikor.
Könnyen támadható célpontokat generálva így, mind a vonalat, mint az azon haladó szerelvényeket tekintve…
De, az őrület csak folytatódik.

Írta: -Johannes van den Krieg-

About Author

Johannes van den Krieg

See author's posts