Gasztronómia

Ugyan ki ne szeretné a jó gulyáslevest? Kinek nem csurog a nyála ha nagymamáink pörköltjére gondol? Milyen jó hangulata van pár sörnek, barátoknak és a bográcsban fortyogó marhapörköltnek, ugye? Az étkezési szokásunk, kultúránk, hagyományaink mind-mind egybeforrt a húsfogyasztással és manapság elengedhetetlen részét képezi a mindennapjainknak. De valóban elengedhetetlen?

Az őseink mamutokra vadásztak, vaddisznót ejtettek, majd különféle állatokat fogságban tartva szaporították őket, s így alakultak ki a haszonállatok. Mondhatni az egész civilizációnk szerves részét képezi a hús. Olyannyira beleszőtte magát az életünkbe, hogy talán el sem tudnánk képzelni az életünket nélküle. A szaftos falatkák, a különféle fűszerezés, pácok, a ropogósra sült szalonna, vagy a vajpuha lassú tűzön készült oldalas és még megannyi ízletes csoda, amellyel kényeztethetjük az ízlelő bimbóinkat.

Az ember a tápláléklánc csúcsán | Intelligencia

Különböző kutatások szerint az agyméretünk és egyben az intelligenciánk a húsfogyasztásnak is köszönhető. Az evolúció során az ember kiemelkedett az állatvilág közül és elfoglalta helyét a tápláléklánc csúcsán. Bármelyik állatot elfoghatjuk, levághatjuk és megehetjük. Cápát ennél? Semmi akadálya! Vagy talán lazacra vágysz? Esetleg valami egzotikusabb érdekel? Megkaphatod! Az embernek csupán be kell sétálnia egy bevásárlóközpontba és máris megvehet bármit ami szem szájnak ingere! Az ember feljogosította önmagát arra, hogy bárhol és bármikor megölhessen egy állatot a saját létének fenntartása érdekében. Intelligensebbek vagyunk, különféle eszközöket használunk és emiatt erősebbek vagyunk mint akármelyik állat a bolygón! Egyes állatok nagyobb fogakat növesztettek, míg mások nagyobb karmokat. Van amelyiknek mérge van és van olyan is ami a fizikai erejét fitogtatja. Az ember az agyméretét növesztette meg, s vele az intelligenciáját. Ez bizonyult a leghatékonyabbnak mind közül, s éppen emiatt vagyunk mi a domináns faj a Földön.

Az érzelmi intelligencia | A vegánok születése

Habár bármelyik állatot megehetjük ami ehető, bármelyik állatot megölhetjük amiből hasznunk van, vannak emberek akik ezt mégsem teszik. Mivel az ember egy intelligens faj és nem ösztönlény, emiatt a döntéseinket nem csak ösztönök vezérlik, hanem különféle érzelmek is. Ezekből az érzelmekből született a sajnálat és az együttérzés. Az emberek legnagyobb többsége a szaftos finom falatokat élvezve nem igazán gondol arra, hogy a fogai között rágott bárányhús, valaha egy élet részét képezte. Ez a bárány szaladgált, evett, ivott, boldog volt, ismerkedett a világgal, aztán pedig születése után nem is olyan sokkal már a fazékban végezte. A legtöbb ember tehát az ételekre sohasem érzelmi szempontok alapján gondol.

A vegánok egy olyan közösség, amelyek érzelmeiktől vezérelve eldöntötték, hogy nem esznek húst, sőt semmilyen állati eredetű ételt. Pusztán együttérzésből, sajnálatból. Érzelmes emberek, akik többre tartják az életet annál, hogy elpusztítsák azt.

A húsevők igaza | Én a húsevő

Húsevő vagyok. Szeretem a húst, az ízletes fogásokat. Számomra a húsevés boldogság. Ezt tartalmazza a gasztronómiánk, a hagyományaink, a kultúránk. Miért mondanék le róla, ha megehetem? Minden élőlény kihasználja a környezete adta adottságokat. Elvesszük amire szükségünk van. Az ember is ilyen. Szükségünk van teljes értékű fehérjékre. Ezek az állatok haszonállatok. Azért tenyésztjük, hogy megegyük. Számomra ez ugyanaz, mint búzát vetni és learatni. Az ember egy mindenevő faj! A húsevés juttatott minket a tápláléklánc csúcsára. Jogom van megenni azt, ami a táplálékláncban alattam van! Ez látható mindenhol az állatvilágban is. Az erősebb megeszi a gyengébbet, hogy életben maradhasson! Nem mondok le a húsról, puszta sajnálat miatt! Mivel van több joga egy salátának mint egy állatnak? Ugyanúgy elpusztítjuk, felszeleteljük és megesszük. Úgy élvezem a húst, ahogy a vegánok a zöldségeket! Ha egy krumplit sem kell sajnálnom, amikor kihúzom a földből és megeszem, akkor egy állatot sem fogok!

A vegánok igaza | Én a vegán

Vegán vagyok. Nem szeretem a húst. Számomra a húsevés egyet jelent a gyilkossággal! Soha nem tudnék megenni egy állatot. Ez az állat egykor érzett, szeretett, szaladgált, játszott és csodálva tekintett mindenre, ami számára még új volt, akárcsak egy kisgyermek. Az élet tisztelete és szeretete miatt választottam ezt az utat. Nagyon sajnálom azokat az állatokat, akik sohasem láthatják a napfényt, akiket már születésük után elszakítanak az anyjuktól és felhizlalva őket gyermekként levágják. Egy rövidke élet anya nélkül bezárva és rettegve várni a halált. Ez a modern húsipar. Sohasem tudnék tejet vagy egyéb állati eredetű terméket fogyasztani vagy viselni ruhaként. A tehenek sok helyen megfordulni nem tudnak és egész életüket egy kis helyen bezárva, folyamatosan a tőgyükre csatolt fejőgépen töltik. A tyúkok pedig egy kis doboznyi helyen ezrével élnek úgy, hogy sosem érte a lábuk a földet. Hát kérdem én a vegán: Rendben van ez így?!

A hús és tojásipar, avagy mi történik mielőtt az áruházakba kerülnek?

Az uralom! Sokkoló dokumentumfilm a húsipar borzalmairól, amelyet minden embernek látnia kell!

Vajon milyen érzés lehet előre tudni, hogy megfognak ölni? Milyen érzés lehet hallani a társaid halálsikolyait? Tudnál nyugodt lenni, amikor halálhörgéssel kelsz és fekszel, tudván, hogy egy nap te is így végzed? Mit gondolnál, ha nap mint nap éreznéd a vér szagát?

Bele tudod képzelni magad abba, hogy születésed pillanatától kezdve fogságban vagy, életed minden percében kihasználnak, majd amikor már teljesen kifosztottak testileg lelkileg, bármelyik percben lemészárolhatnak?

Bele tudod képzelni magad abba, hogy csak mert hímnek születtél, halálra vagy ítélve?

Kecskére a káposztát

Tartja a mondás, de itt most szó szerint értjük! Evett már valaki közületek káposztás kecskehúst sül szalonnával? Vajon mi a különbség aközött, hogy kiemelünk a földből egy káposztát, és aközött, hogy levágunk egy kecskét? Ha a húsipar véres csarnokairól és állattartói kegyetlen körülményekről beszélünk, akkor a kecske retteg és pokoli kínokat él át, amíg végül az életét veszti.

Ezzel szemben a káposztának nincs központi idegrendszere. Nem fél, nem érez fájdalmat, viszont úgy mint bármely növénynek, vannak ingerei a környezeti hatásokra. Ezt viszont nem fájdalomnak nevezzük, csak pusztán ingernek. Ez volna talán a növények fájdalma? Tény, hogy egy káposztának sem jó, ha kiszakítják a földből és amennyire a mai tudomány tartja, érzékelhető némi válaszreakció, de ez megközelítőleg sem azonos azzal, ahogyan az állatokat mészárolják le azért, hogy a tányérunk ékes dísze legyen.

Na de mik is ezek a növényi ingerek amelyek felett gyorsan elsiklottunk és azonnal rávágtuk, hogy: “Ez nem fájdalom, ez csak valami inger! Ez nem olyan mint a kecske aki a poklok poklát éli át!”

Sírnak a növények | A növények fájdalma

Kutatók egy lézeralapú mikrofon segítségével vizsgálták meg számos növény reakcióját, amikor megvágták vagy leszakították azokat.

Az eredmény meglepő volt. A növények, melyek sérüléseknek vagy kiszáradásnak vannak kitéve, különleges ultrahangos zajokat bocsátanak ki, amelyek akár 5 méteres távolságból is hallhatóak az állatok és más növények számára. Ez a jelenség rávilágít arra, hogy a növények képesek különféle hangokat használni a szélesebb ökoszisztémájukkal való kommunikációra. Ezáltal betekintést nyerhetünk a rejtélyes belső világukba és segíthet enyhíteni az éghajlatváltozás okozta mezőgazdasági kihívásokat.

A rögzített hanghullámok bizonyították, hogy minden egyes alkalommal, amikor a növények sérülést szenvedtek, “reakciójuk” hallható módon különböző gázok felszabadításával járt.

Bár ezek a hangok emberi fül számára nem érzékelhetők, a kísérlet bebizonyította, hogy például az uborkák szó szerint kiáltanak, amikor felvágják őket, a virágok pedig “sírnak”, ha leszakítják egy levelüket.

Mindezeken túl a Missouri-Columbia Egyetem kutatói felfedezték, hogy a növények közötti kommunikáció is létezik, és ha egyiküket veszély éri, az érintett növény jelezheti a többieknek, így azok megkezdhetik védekezésüket – hasonlóan a fű példájához.

Bár vannak szkeptikus tudósok, akik nem hisznek ebben, és úgy gondolják, hogy az agy nélküli élőlények nem képesek felismerni veszélyt, vagy érezni fájdalmat és félelmet, más kutatások érdekes eredményekkel szolgálnak a növények érzékelésével és kommunikációjával kapcsolatban.

Egy másik kutató például egy németországi erdőben beoltott egy érett jegenyefenyőt szénizotóppal, ami segíti a növények növekedését. A kutatás során kiderült, hogy néhány nap alatt a környező fák mindegyikében jelen volt ez az anyag, mert az “idősebb” jegenyefenyő “tájékoztatta” a többi növényt arról, hogy egy tápláló anyaggal rendelkezik, amit a gyökereken keresztül továbbított a “fiatalabb” cserjék törzsébe is.

Az alábbi videó a vízhiányos növények hangját mutatja be.

A növény “állapota” hangon keresztül van kifejezve, elsősorban frekvenciákon keresztül. A növény reagál környezetének változásaira, például a nedvességre, hőmérsékletre, fényre és érintésre. A növény mikrofeszültség-ingadozásai az Ag/AgCl elektródák által érzékelhetők. Az elektromos feszültség megerősítésre kerül, majd egy Arduino eszközbe küldve digitalizálódik. A számértékeket oszcillátorokhoz küldik, ami az eredményeként létrehozza a hangtájat. Ez hallható a következő videóban:

A zsiráf és az ernyőakácia-fa küzdelme

Negyven évvel ezelőtt, afrikai szavannákon olyan jelenséget fedeztek fel a kutatók, melynek lényege különös volt. Amikor a zsiráfok a kedvenc táplálékuk, az ernyőakáciák lombkoronájából kezdtek enni, a növények rövid időn belül méreganyagokat tároltak leveleikben, hogy megszabaduljanak tőlük. A zsiráfok tudták ezt, így inkább keresnek új ernyőakáciákat, mielőtt még a közeli fák figyelmeztető gázt (jelen esetben etilént) bocsátanának ki, amely riadót fúj a környező fajtársaknak. Az előre figyelmeztetett egyedek erre reagálva szintén méreganyagokat kezdenek felhalmozni leveleikben. Az okos zsiráfok elkerülik ezt a veszélyt, és azon az úton haladnak, ahol a szél nem hordja az illatüzeneteket a közeli fák felé. Így a táplálkozásukat folytathatják gyanútlanul a távolabbi akáciák között.

Az ilyen folyamatok hasonlóan zajlanak itthoni erdeinkben is. Akár bükk, lucfenyő vagy tölgyfa, mindegyik fájdalmasan reagál, ha valaki rájuk rágcsál. Ha egy hernyó mélyen belemar, a harapás környékén a szövetek megváltoznak. Emellett elektromos jeleket bocsátanak ki, hasonlóan az emberi testhez, ha sebesülést szenvednek. Persze, ezek az impulzusok nem terjednek olyan gyorsan, mint az emberi testben, hanem percenként mindössze egy centimétert tesznek meg. Azután még egy óráig tart, mire az ellenanyagok felhalmozódnak a levelekben, hogy megakadályozzák a paraziták lakomáját.

A növények tehát hanghullámokkal, gázokkal beszélgetnek egymással a föld felett és elektromos impulzusokkal a gyökereiken keresztül a föld alatt? Ha megérintjük vagy leszakítjuk őket, akkor ezek az ingerek fájdalmak lennének? Nevezhetjük ezt fájdalomnak? Vagy talán csak egy válaszreakció amit csupán csak amiatt kategorizálunk fájdalomnak, mert tudjuk, hogy például egy levél eltépése rossz cselekedet a növény számára? Annyi biztos, hogy a növények újra és újra felülmúlják minden képzeletünket és mára már bizonyossá vált, hogy képesek kommunikálni és védekezni is. Mivel védekeznek, ezért számukra nyilvánvalóan nem lehet kellemes “érzés” ha megsérülnek.

A nagy kérdés tehát, hogy ez az érzés, fájdalom lenne és az általuk kiadott hang pedig a fájdalom hatása?
Ahhoz, hogy egyáltalán eldöntsük ezt a kérdést, előbb definiálnunk kell azt, hogy mi is az a fájdalom:

A fájdalom definíciója emberi szemszögből:

“A fájdalom egy olyan érzés vagy érzelmi állapot, amely negatív és kellemetlen fizikai vagy emocionális tapasztalattal jár együtt. Ez az érzés általában akkor jelentkezik, amikor a test károsodik vagy szenved valamilyen sérülést, de lehet pszichológiai jellegű is, amikor például lelki sebeket okoznak például veszteség, szomorúság vagy stressz. A fájdalom lehet éles, tompa, húzódó vagy égő jellegű, és jelentős hatással van az egyén mindennapi életére, aktivitására és jólétére. A fájdalom segíti az embert abban, hogy felismerje és reagáljon az esetleges veszélyekre, illetve segíthet a test gyógyulási folyamataiban is, ugyanakkor hosszú távon szenvedést és korlátozottságot is okozhat.”

A fájdalom definíciója növényi szemszögből

A fájdalom egy olyan érzés amely negatív és kellemetlen fizikai környezeti behatással jár együtt. Ez a környezeti behatás akkor jelentkezik, amikor károsodik vagy elszenved valamilyen sérülést a növény. A fájdalom lehet kattogó vagy sípoló és jelentős hatással van a növény mindennapi életére, aktivitására és jólétére. A fájdalom segíti a növényt abban, hogy felismerje és reagáljon az esetleges veszélyekre, illetve segíthet a növény gyógyulási folyamataiban is. A fájdalom reakciója lehet gázkibocsátás is, amely figyelmezteti a közelben lévő növényeket a veszélyre.

Éreznek tehát a növények fájdalmat?

Erre a kérdésre a válasz csak attól függ, hogy mit nevezünk fájdalomnak! Ha elfogadjuk fájdalomként a növények válaszreakcióját, akkor igen, éreznek a növények fájdalmat. Ha nem fogadjuk el és csak egyszerű ingerekként tekintünk rá, akkor a növények nem éreznek fájdalmat, mert nincs központi idegrendszerük, csak létezik válaszreakció a külső ingerekre.

Az ember, mint gyümölcsevő faj? | Nem is mindenevő?

A biológusok véleménye megoszlik abban, hogy az ember inkább növényevő (azon belül gyümölcsevő) vagy mindenevő élőlény. Az iskolában mindannyian tanulhattunk az utóbbi álláspontból, így inkább azt fogom bemutatni.

Az ember anatómiája és élettana sokkal inkább hasonlít a növényevőkéhez, mint a húsevőkéhez. Az étkezési folyamat során az első különbségeket és hasonlóságokat a szájban észlelhetjük.

A húsevőknek tépőfogaik vannak, amelyeket a hús szétmarcangolására használnak. Az embernek és a növényevőknek nincsenek ilyen tépőfogai, viszont rendelkeznek őrlőfogakkal. Az ember zápfoga inkább a magvak elrágására alkalmas, nem pedig hús evésére. Míg a ragadozó állatok a húst letépik, néhányat rágnak, majd szinte egészben nyelik le az ételüket, az ember és a növényevő állatok tápláléka sok időt tölt a szájban. A nyálban található ptyalin nevű enzim elkezdi a keményítő bontását. A húsevő állatok gyomra sokkal magasabb savtartalmú, ami a nagy mennyiségű fehérje emésztéséhez szükséges. Az ember és a növényevő állatok gyomorsava sokkal gyengédebb. Az elfogyasztott táplálék a belekben folytatja útját. A húsevők bélrendszere testhosszukhoz képest rövid, ezáltal a hús lebomlásából származó mérgező anyagok gyorsan távoznak a szervezetükből. Az ember és a növényevő állatok bélrendszere hosszabb a testhosszhoz képest, ezért, ha húst fogyasztanak, a rothadásból származó káros termékek egy része felszívódik a bélfalon át és különböző betegségek kiindulópontjává válhatnak.

Érdekes tény, hogy a növényevő állatok epéje lúgos, míg a húsevőké savas. Az emberé lúgos, míg a húsevő emberé savas. Ez utóbbi az egyik oka a fekélyeknek.

Különböző megfigyelések szerint sem a húsevők, sem a növényevők vizelete nem tartalmaz jelentős mennyiségű húgysavat. A vegetáriánus emberek vizelete is húgysavmentes, míg a húst fogyasztók vizeletében sok húgysav mérhető. Az ember húgysav lebontó képessége gyengébb, mint a húsevőké, mivel a húsfogyasztás miatt keletkező nagy mennyiségű húgysavtól a veséken keresztül próbál megszabadulni, míg a húsevő állatok könnyedén megbirkóznak a táplálékukból származó húgysavval. Az ember veséje csak részben képes kiválasztani a húgysavat, mivel nem húsevésre van kialakítva – a maradék húgysav lerakódik a szervezetben (vesekő) vagy az ízületek között kis kristályok formájában (köszvény). Növényevő állatokon végzett kísérletek is megerősítették ezt, amikor húst adtak az ételükhöz. Mindegyik állat vizeletének húgysavszintje jelentősen megnőtt. A folyamatos húsadagolás hatására pedig különféle húgysavkristály lerakódások indultak meg.

Sokan tévesen veszik elő a fogazatot, akik kétkedve állnak a kérdéshez. Valójában igazuk van abban, hogy az ember fogazata semmiképpen sem hasonlít a naphosszat legelésző szarvasmarha fogazatára. Ebben nincs is vita. Az ember nem fűevő, ugyanakkor nem is ragadozó vagy mindenevő. Az ember fogazata és az emésztéshez kapcsolódó más paraméterei inkább hasonlítanak a gyümölcsevő főemlősökéhez. De mi is pontosan mi és a gyümölcsevő majmok közötti hasonlóság? Az ember bélcsatornája a törzs hosszának kilencszerese. Ezzel szemben a ragadozók bélcsatornája csak a törzsük 2-3-szorosa. Így sokkal hosszabb idő áll rendelkezésünkre az élelmiszerek emésztéséhez. Az emberi emésztőrendszerben a hús tovább bomlik, toxinok, azaz méreganyagok szabadulnak fel, amelyekkel nem tudunk úgy megbirkózni, mint a ragadozók.

Tépőfogaink kicsik, ellentétben a ragadozókkal és mindenevőkkel, míg metszőfogaink és zápfogaink nagyok, hasonlóan majom rokonaink fogazatához. A ragadozók szervezete képes nagy mennyiségű koleszterint feldolgozni, míg a miénk sokkal érzékenyebb erre a téren. Koleszterinbevitelünknek nagyon kevésnek kell lennie ahhoz, hogy egészségesek maradjunk. A ragadozók szája és állkapcsa a tépésre és nyelésre van specializálódva, míg mi képesek vagyunk az állkapcsunkat oldalirányba mozgatni és rágni az ételt. Nyálunk és vizeletünk is lúgos, ellentétben a ragadozókkal és mindenevőkkel.

Mindezek csak néhány kiemelkedő példa, amelyek alátámasztják azt az állítást, hogy az ember anatómiailag és veleszületett módon nem ragadozó, nem mindenevő, nem fűevő, hanem gyümölcsevő. A legjobb az lenne, ha trópusi éghajlatra költöznénk, és csak érett gyümölcsöt és zöld leveleket fogyasztanánk. Természetesen, tudom, hogy ez ma Magyarországon nem könnyű. Magam is kipróbáltam egy fél évig a gyümölcsevő étrendet, de aztán a vegán életmód sokkal rugalmasabb és színesebbnek bizonyult.

Lényeg a lényeg, hogy testünk nem alkalmas hús, tojás és tejtermékek emésztésére, és ha mégis fogyasztjuk őket, súlyos betegségekkel kell fizetnünk az árát. Mert az emberi test olyan, mint egy gép – csak sokkal jobb. Ha megfelelő üzemanyagot viszel be, jól működik, ha nem, akkor nem. Az emberi test, ez a bizonyos “ember nevű gép,” jóval fejlettebb szerkezet, mint bármi, amit mi alkottunk. Akár 50-60 évig is működhet rossz üzemanyaggal… de idővel kiderül, hogy a tünetmentesség nem jelent egyet az egészséggel.

VEGÁNOK vs HÚSEVŐK | Kinek van igaza?

Cikkünk végére értünk. Szó esett a húsevők és a vegánok álláspontjáról, a húsipar borzalmas kegyetlenségeiről és a növények fájdalomérzetéről is.

Tehát végül kinek van igaza? A vegánoknak vagy a húsevőknek? Mindez morális kérdés.

Teljesen nyilvánvaló tény, hogy a húsipar borzalmas terrorját amelyet “Az uralom” című dokumentumfilmben láthattunk fentebb, szabotálni kell! Ez nem vegán | húsevő hovatartozás kérdése, ez csupán maga a lélek tisztaságának kérdése. Egyszerűen gonosz lelketlen emberek kegyetlenkedése az, ami az állatokkal történik, mielőtt az áruházakba érkezik a hús.

Az, hogy egy ember hajlandó e lemondani a húsról csupán magának az élet tiszteletének az érdekében, az csupán annak a kérdése, hogy mennyire tiszta a lelke és meleg a szíve. Itt most nem arról beszélünk, hogy egy húsevő nem lehet rendes ember, hanem egy olyan szintű élet iránti szeretetre gondolunk, amelynek elengedhetetlen részét képezi az, hogy tisztelünk és becsülünk minden életet.

Ha ugyan nagyon jó emberek vagyunk, de mégsem vagyunk képesek csodálattal tekinteni minden életre, akkor legalább annyit tegyünk meg, hogy csak és kizárólag olyan farmok tojásait és hústermékeit fogyasztjuk, ahol az állatok nem egy talpalattnyi területen a saját ürülékükben nőttek fel, sosem látva a napfényt, sosem érezve a lábukkal a földet. Mert van kivétel!

Léteznek állatbarát farmok, ahol GMO mentes takarmánnyal tetetik az állatokat, akik szinte szabadon élhetnek, halhatnak. Például nézzünk csak körül a falusi tehenészetek között!

Ha a növények is éreznek fájdalmat, akkor bizonyára úgy volna a helyes, ha csak a terméseiket fogyasztjuk, például gyümölcsöket. Ez már egy igen radikális vegán életmód.

Összességében kijelenthetjük, hogy amennyiben:

Ha az ember a jóra, a szépre, a kedvesre, a csodára, a tiszteletre és a szeretetre törekszik, akkor véleményünk szerint a vegánoknak van igazuk.

Ha az ember dominanciára, felsőbbrendűségre, hiearchiára, közömbösségre törekszik az állatokkal szemben, akkor a húsevőknek van igazuk.

Az igazság tehát ott van, ahol az ember szíve van.

A kérdés most mindenkinek adott: Neked mi a fontosabb ha az állatokról van szó?
Talán kétszínűség azt mondani, hogy te szereted az állatokat, miközben állatokat eszel, s ezzel finanszírozva a húsipar terrorját?

Dédapám azt mondta:

Ha nem tudsz ölni, akkor nincs jogod húst enni!

Ez azt jelenti, hogy ha nem vagy képes a saját kezeddel kiontani egy állat életét, akkor nincs jogod húst enni! Nagyon kényelmes bemenni az áruházba, megvenni a szagtalanított vákuum csomagolt sertésszeletet, majd hazasétálni és berakni a sütőbe. Hogy is volt ez dédapáink idejében? Hatalmas disznóvisítás amíg hárman négyen kihúzták az ólból, majd egy nagy durranás hallatszott. Agyonlőtték. Felrakták a vágóasztalra, kiékelték, majd felhasították. Az egész család részese volt egy “rituális gyilkosságnak” amely egyenértékű volt egy családi ünnepséggel. Öltek, hogy egyenek. Ettek, hogy éljenek. “Egyél, hogy élj, ne azért élj, hogy egyél!” Tartja a mondás.

Tegye fel a kezét az, aki itt és most képes lenne fejbe lőni és felboncolni egy állatot! Könnyű kivenni az előre csomagolt sertésszeletet ugye?

A MatrixHungary igazságkutató társaság fejet hajt minden olyan ember előtt, aki szeretettel gondol az állatokra! Tiszteljük azokat akik olyan körülmények között tartják őket, hogy azok egy pillanatig sem élnek félelemben láncra kötve. Hisszük azt, hogy a feléjük mutatott jóságunkat visszakapjuk tőlük, legyen szó tojásról, vagy tejről. Tiszteljük azokat is, akik a növényekre, s velük a környezetünkre is kincsként tekintenek, amelyet mindenáron meg kell védenünk az utánunk következő generációknak! Tiszteljük tehát mindazokat, akik tisztelik az életet!

About Author