Világunk a „liberálfasizmus” hálójában …

Mindenki tegye fel magában a kérdéseket.

Valóban kimondhatom, amit gondolok? 
Valóban megírhatom, amit gondolok?
Valóban elmondhatom bárkinek, amit gondolok? 
Valóban bemehet valaki úgy a munkahelyére, hogy ott nyíltan, önzetlenül egy beszélgetés keretében, vagy a céges üzengetésben elmondja, hogy mit gondol jelenleg például az Orosz-ukrán háborúról?  Vagy, mi a véleménye a woke-ideológiákról, az NGO-k ténykedéséről, a feminizmusról, az lmbtq a transzgender, vagy a szivárványos témákról, a világon liberalizmusnak nevezett eszmékről, hogy ki – és hogyan nyert választásokat, ki kinek a kicsodája, és ki kapott ennyit vagy annyit azért, hogy kapjon bizonyos ellenszolgáltatásokat? A közbeszédben, vagy a médiában bárki kimondhat bármit következmények nélkül? Egy műsorban, ahol meghívásos alapon ül egyik – vagy másik oldal képviselője, nyíltan kimondhatja, hogy mit gondol bizonyos témákban, amik érintik azt az ideológiát, amit az adott műsor, vagy eleve a csatorna képvisel, vagy a részvényesek, akik a csatornából profitot akarnak?
Egy meghívott professzor, vagy egy egyetemi docens, egy osztályvezető főorvos, kimondhatja az adott műsorban, arról az oltásról vagy gyógyszerről, hogy alapvetően, ha nem maga a beadott produktum öli meg, akkor annak a mellékhatásai, hosszútávú következményei, amiről még senki nem tud semmit, – vagy éppen annak a tablettának a  hatása, amit reklámozniuk kell, az felér egy adag placebóval, amit képviselhet bármilyen pici fehér tabletta is, és amit bárki odaadhatna neki, hogy – tessék vedd be, segíteni fog!? 

Van globális sajtószabadság? Vallásszabadság? A közbeszédnek van szabadsága? A politikában az egyik nézetnek, van a másikkal szemben szabadsága? Egy értékrendnek, van a másikkal szemben szabadsága? Egy ideológiának, van a másikkal szemben szabadsága?
A bal szabad a jobb ellenében, a jobb szabad a bal ellenében? Vagy a jobb és bal csak fikció, és egy és ugyanaz? Ugyanazokat az „értékeket” képviselik, csak más tematikában és ráhatásokkal?

Mi a válasz ezekre?
Mind szabad a másikkal szemben, vagy minden felsorolt „szabadság” létezik?
Ha, egyre is azt gondolja a kedves olvasó, hogy – nem, akkor miről is beszélünk? Az elmúlt néhány évben észrevehető az a törekvés, hogy valóban rabláncra verjék, nem csak a kimondott, vagy leírt szavakat, hanem eljutottunk odáig, hogy már a gondolatainkat is korlátozzák!  – kezdjük egy friss eseménnyel.
Mikor e iromány lejegyzésre kerül, a Brit képviselők, már elfogadták az új Közrendvédelmi törvénybe iktatott cikkelyt, ami büntetéssel sújtja, ha valaki egyes kijelölt „pufferzónákon” belül, – magában imádkozik, – mert ez a cselekménye, az emberek ráhatására, befolyásolására is alkalmas.
Miiivaaan? Magában imádkozik! Mondom, magában, – egy hang nélkül!
A nagy Brit állam, a befogadó, a multikulti, a bárki jöjjön ide csináljon amit akar, – már megmondja valakinek, hogy mit csinálhat magában, mire gondolhat, és mire nem gondolhat bizonyos helyeken? Mindezt az „alsóházban” börtönbüntetéssel kívánták súlytani, és kellő súlyba helyezni, de a szavazások végére, kiegyeztek egy pénzbüntetés kiróvásában, a „gondolatbűnözőknek”!
Ezt már nem is tudom, hova soroljuk. Van olyan, hogy gondolatszabadság? Ha, van, akkor ez itt a gondolatszabadság korlátozása.

Fentebb talán kimaradt az önrendelkezés joga, vagy a választási jog, szavazati jog, – hogy arra szavazok, akire akarok. – Valóban így van, kedves Hölgyeim és Uraim? (– meg még a, – ki ne hagyjak valakiket, mert megharagszik rám valamelyik nagyreményű – és méltán rommátámogatott, megpénzelt  világszervezet a – transz férfi nő gondolatokkal, vagy az NDK bírkózónők szakállal, vagy a pelenkásBarbie a meleg Kennel, és a csirkének képzeli magát nő, az unikornisfingot szivárvánnyá változtató tündérkeresztanyuval, vagy akiknek a személyi száma a Pí-vel kezdődik…)
Mivel nincsenek még a klaviatúrán a nemi jegyeket teljes mértékben kifejező motívumok a teljes szegmensre, így elég nehéz felsorolni, hogy egyik vagy másik, másként gondolkodót, ne hagyjuk ki a sorból és ne említsük mélyentisztelt kívánalma szerint…
Remélem, nem hagytam ki semelyik gendert vagy kendert, – szóval… Maradjunk annyiban, hogy ennek nem tulajdonítok komoly jelentőséget. Majd, ha eldöntötték ki hova tartozik, szóljanak…

– Nem annyira friss, mint a Brit förmedvény, de kicsit visszatekintve, hogyan is volt a nagy Júeszéjben a választás, hogy lett egy demens vénember, aki minden lépcsőn orraesik, és négykézláb távozik minden látogatásáról, Mr szellemekkelkezetfogó, a világot, a liberalizmust, a megtestesült demokráciát jelentő júúúúúeszéjjj első „embere”?
Halvány lila ködökben, mintha derengene egy fél ország, és több város szétverése, mintha lángoltak volna az adófizető polgárok autói, – bizonyos ideológiákat magukénak tudó és érző, vagy azokat jópénzért magukévá tevő, méltán szimpatikus fiatalemberek – és hölgyek, – és akárkik, személyében történt polgárháborús állapotok okozása, rendbontások, – mintha lett volna ott egy-két színes bőrű egyén is.
Felfedezni véltem a tömegek elején zászlókat, lobogókat, szalagokat, transzparenseket, molinókat, – olyan írásokkal, hogy „Good bye white pride” – és ilyen nagyon érdekes szóösszetételek… – amiket, ha egy más nézeteket valló cipelt volna, egy másik rendezvényen, akkor azonnali börtönbüntetés lett volna a vége, jó esetben. De nem lepődtem volna meg, egy gyorsított eljárásban lefolytatott halálbüntetés kiszabásában sem.  Hogy ezek a molinók hol jelentek meg és mikor elsőként, Eisenstadtban vagy New yorkban vagy Hottentottiában, az teljesen mindegy. Az a beteg ideológia amit ezek – mondom, EZEK – képviselnek, amiket ezek támogatnak, és az a beteg elme, aki ezeket pénzeli, a legnagyobb mételye a földi létformáknak.
Bárki a médiában, kimondhatta retorziók nélkül, hogy mi a véleménye erről a jelenségről? Soha. Vagy legfeljebb csak egyszer. Aztán úgy tűnt el a süllyesztőben, mint az oligarchák a szállodák ablakain keresztül.
Soha többé nem hívták előadásokra, nem hívták műsorokba, nem kérték fel egy cikk megírására, egy publikációra. Ami munkássága volt a múltban, az is azonnal elpárolgott, vagy olyan szintű koncepciós perek és üldözések áldozatává vált, ami véglegesen megpecsételte a sorsát.
Valaki vagy beállt a bólogatók táborába és kapott felkérést, vagy ha nem volt hajlandó bólogatni, vagy kritikákat fogalmazott meg a témával kapcsolatban, annak elvágták a lehetőségeit.
Ez szólásszabadság?

De, maradjunk a jelenben.
Az Orosz – ukrán háború, – és a világ egyes részeinek, vagy az EU hozzáállása a témához. De, ne is nevezzük háborúnak, nehogy ezzel is megsértsünk valami széplelkűt, vagy azzal sértjük meg, hogy „Különleges hadművelet”-nek írjuk.
Szinte nincs a világon még egy olyan téma, ami olyan szinten lenne elferdítve, mint ez. Olyan érdekek sorakoztak fel a józanésszel szemben, amit néha lehetetlen űberelni. Az a gondolkodásmód, ami kialakult a „nyugati” világban és csatlósaiknál, kutyáiknál, rabszolgáiknál, – ők ezeket szövetségeseiknek nevezik, – van bőr a képükön, nyugi, – szinte a teljes szellemi absnicliség fogalmát súrolja.
Nem szeretnék belemenni, melyik volt előbb a tyúk vagy a tojás, vagy először kinek a kvaanyját, de pártállástól, nézetektől függetlenül – nem látszik, hogy szivatóra van rakva Európa, és a fél világ?
Bárhol kimondod, hogy – figyelj, menj már az anyádba a szankcióiddal, mert semmit nem érnek! – mi rá az első válasz? – OroszpropagandistaPutyinbérenchazaárulókomcsi! – hijjöcsém, van baj.
Hogy jutott el a magát, gondolkodónak, – egyesek szerint a világ mozgatórugójának, a géniuszainak, a ki nem mondott felsőbbrendűnek tartó naaagy Európa és a Júeszéj, hogy jelenleg ez a helyzet?
Első lépés: – van egy narratíva, az a mi érdekeinket szolgálja, és minden mást elnyomni. Magyarul: – Kussoltasd el a másként gondolkodókat!
Azonnali hatállyal betiltották az Orosz tv adásokat, weboldalakat, újságokat. Kizárólag a totálisan irányított propaganda mehet ki az éterbe! Így lehetséges az, hogy a „nyugati” ember, kizárólag az ukrán híradásokat láthatja, abból a szemszögből, amit a nyugati kormányzatok az arcába akarnak tolni 24 órában, hogy másra még gondolni se legyen ideje, így elérték, hogy némelyik képes négyszer – ötször akkora „rezsit” kifizetni, és ülni a párásodó ablakok mellett a 16 fokos lakásában, mert azt gondolja, hogy a szankciók, amiből sem az első, sem a második, – de sem a nyolcadik és sem a kilencedik nem ért semmit, majd megállítják a háborút, mert Oroszországnak  elfogy a pénze, vagy nem jut olyan technikai eszközökhöz, ami a hadiiparban szükséges.
Most, ez komoly? – „Most, ezt ténylegibül teccik érteni?”
Azt egyiküknek sem mondták el, hogy Merkel asszony elmondta már, – a Minszki egyezmény(eke)t egyetlen okból írták alá, – belehazudva Oroszország arcába, hogy ne tűnjön fel, hogy ők és a júeszéj, szép csendben, az ukránokat már elkezdték felfegyverezni egy Oroszország elleni konfliktusra, és időt akartak nyerni ukrajnának a megerősödésre. Mire Putyin elnök offenzívája megindult, addigra az ukrajnának átnyújtott fegyvercsomagok értéke, csak ááámerikából, meghaladták az 55 milliárd dollárt. – szép csendben…
Eközben Von der Leyen vámpírasszony már az offenzíva megindulása előtt egy hónappal megrendelte a júeszéjtől a palagázt, előre lefoglalva a készleteket, ugyan úgy, mint annó a Pfizer vakcinákat. A közéletben a háborúról még szó sem volt ekkor.  Totális a csend a fősodratú médiákban.
Aztán beindult a gépezet, – nagyon jól tudták ők, mit kell tenniük annak érdekében, hogy Oroszország megtámadja ukrajnát, és hogyan tudnak ezzel ők egy teljesen új és globális, pénzügyileg kiapadhatatlan számlát csapolni.
Szóvá teheti ezt bárki a világon?
Az amerikai szenátusban is vannak olyanok, akik felszólalnak a kongresszusban, és kérdéseket tesznek fel. Ezek a kérdések kijutnak a mainstream médiába?
A legritkább esetben.
Példának okáért Chip Roy, texasi szenátor, aki joggal tette fel azokat a kérdéseket, hogy az amúgy is, az eddigi történelmének (eddigi) legnagyobb államadóssági hiányában lévő júeszéj, (átlépte a 30.000 milliárd dollárt! – ami a GDP 125%-a!) miért támogatja –soha vissza nem térítendő, dollár milliárdokkal ukrajnát? Joggal teszi fel a kérdést, hogy hogyan történhetnek meg ezek a kifizetések, amikor a kongresszus ezekről a legtöbb esetben, még nem is szavazott, és nem is döntött. Joggal kérdezheti meg, hogy azok a fegyverek, rendszerek, amiket átadnak ukrajnának, a haza védelmét kellene hogy szolgálják, és nem egy másik kontinensen egy teljesen mások által vívott háborúban kell résztvegyenek.
Válasz van rájuk? – nincs…
Csak a bemagolt szöveg az elnöküktől, és a bürokratáiktól: – „addig támogatjuk ukrajnát, amíg szükséges!” .
Amerikát ismerve, itt az – „amíg szükséges” a kulcs szópár. Mindenki, aki mást mer mondani, mi a neve? – kuss!
Ez aztán a szép „amerikai álom”, a demokrácia fellegvára, amiről annyian álmodoztak. Mellette a másik, szövetségesük – „Brüsszel” és az EU… – élén Von der Leyen vámpírasszony, aki szintén – mint a demens úr, az utolsó ukránig , aztán talán az utolsó európai emberig hajlandó harcolni ukrajnáért.
Még mindig nem tűnt fel, hogy bilibe lóg a kezük, és ezt a világgal, de legfőképpen az európai emberekkel fizettetik meg, a csodálatosan működő szankcióik által.
De „a szankciók, működnek!”.
– mást nem lehet mondani…  Mert, ugye  demokrácia és liberalizmus van…
Az.
Persze…

• Írta: Johannes van den Krieg

About Author

Johannes van den Krieg

See author's posts